Az utolsó

Sziasztok!

Kicsit könnyebben (fogytam egy keveset), tapasztaltabban, de megmaradva Zozónak búcsúzom Mannheimtől. Így elérkezett az utolsó bejegyzésem ideje is. Hamar eltelt ez a négy hónap, egészen páratlan élményekben volt részem, amikről korábban csak álmodoztam. Egy részük valóra is vált, de azért maradt még bőven megvalósítandó álmom.

Ahogy pakolom a bőröndömet, folyton megfordul a fejemben a visszaemlékezések során, hogy mit kellett volna még csinálnom, mit hagytam ki, mi az, amit elrontottam. De rájöttem, hogy sokáig nem lehet ezt csinálni, miután már levontam a megfelelő következtetéseket. Úgy volt jó, ahogyan az megtörtént. Nagyon sokféle érdekes és izgalmas emberrel ismerkedhettem meg. A viszontlátás reményével búcsúztunk egymástól.

Az egyetem elég kemény volt, még várok a vizsgáim eredményeire. De emellett azért akadt idő a kikapcsolódásra is. Én javarészt, ahogyan a blogból is kiviláglik, utazgattam. Nem mentem el minden tucatbulira, hogy legyen pénzem elmenni ide-oda (Berlin, London, Strassbourg, Basel, Köln, Düsseldorf, Bonn...) Sok szép dolgot láttam, tanultam és tapasztaltam.

A német nyelvet valamivel jobban művelem, mint az elején, de nem jutottam el a várt szintre. Ezen még dolgozni kell, leginkább egy nyelvtanfolyam keretében. Később erre is sor kerül. Szóval a céljaimat részben sikerült elérnem.

Itt az ideje a köszönetnyilvánításoknak. Köszönöm a családomnak a rengeteg támogatást, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a félév! Köszönöm a barátoknak a sok érdeklődést, a biztató szavakat! Köszönöm a Skype alkotóinak, hogy lehetőséget teremtettek a kommunikáció e nagyszerű formájára! Végül, de nem utolsó sorban köszönöm az olvasóimnak a folyamatos jelenlétet: 4100+ oldalletöltés több mint 20 országból, a részemről pedig 120.000+ karakter (egy tisztességes szakdolgozatnak megfelelő terjedelem) az 50 bejegyzésből, 600 kép, 25 videó. Az írás, az élményeim megosztása meglepően nagy örömmel töltött el, remélem, a fejezetek olvasása is hasonló örömöket okozott Nektek.

Mire ezeket a sorokat olvassátok, már magyar földön vagyok, a visszaszámláló is 0-ra fordult.

Hamarosan találkozunk! Boldog karácsonyt és szerencsével teljes új évet addig is! 

Üdv,

Zozó

London baby II.

Íme a beígért második londoni írásom! Ezzel elérkeztünk az utolsó beszámolómhoz (Zozó utazásai - utolsó epizód). Más itt a közlekedési kultúra, az utcakép és a hangulat az utcákon, az életstílus, az emberek és még sorolhatnám. A négykerekű közlekedés teljesen normálisnak tűnt, míg a gyalogosok sosem várják meg a zöld jelzést. Németországban ugyanez a magatartás nem igazán fordul elő, mert eléggé szabálykövetőek a németek. Az londoni utcákon sok az utcazenész, egészen minőségi performanszokat lehet hallani. Többen a metróaluljárókban zenélnek az egyik fordulóban, ahol sok ember elhalad a folyosón. Egész sok pénzt össze tudnak így szedni. Az emberek igencsak segítőkészek voltak az utcán, többükkel csevegésbe elegyedtem mindenféléről. Mátéval tartottunk egy kocsmatúrát néhány pubban finom angol szénsavmentes (mert itt ilyen van) sötétebb (amber, ale) sörökkel. Ettem helyi specialitást, fish and chips-et. Ez lényegében halfilé bepanírozva megsütve sült krumplival, nem nagy valami. Pubban 10-15 fontért lehet kapni (4-5000 Ft!). Olvass tovább!

A németek nem viccelnek

Eddig is sejtettem, hogy a németeknek nincsen sok humorérzékük, de a vizsgaidőszakban még inkább igaz ez az állítás. Nagyon kevés a rendelkezésre álló idő egy vizsgán (45-60 perc), ezért nagyon kell tudni az anyagot, nincs időd gondolkodni. A legtöbb vizsgán a definíciókat, példákat kérik, hogy böfögjük vissza, tehát a diasorokat kell beseggelni elejétől a végéig, nem igazán van mellébeszélés. Egy lehetőség van vizsgázni, kb. egy hónapot kell várni az eredményre, egy pótvizsgára adnak lehetőséget február elején. Itt azért érzek egy kis hátrányos megkülönböztetést a cserediákokkal szemben, mert én például megtekinteni sem tudom a kijavított dolgozatomat, mire az eredményeket publikálják. A vizsgaidőszak nagyjából 3 hét, karácsony előtt vége is van, utána 1 hónap síszünet, majd februártól július végéig 2. szemeszter. Igen gyakori, hogy egy nap 2 vizsgád is van, mert nem tudod máshogyan beosztani. A magyar egyetemi vizsgarendszer szerintem jobb, rugalmasabb, humánusabb, a német rendszer nem tetszik, abszolút tanárközpontú. A tanárok rugalmatlanok, görcsösen ragaszkodnak a leírt procedúrákhoz, igazi kockák. A vizsgaidőszak kezd rémálommá válni, de gondolataimban szinte már otthon járok, ami erőt ad. Különben is, mit panaszkodok, elvégre a poroszos oktatási rendszer szülőhazájában tanulok, ugye?

Hab a tortán, hogy a könyvtárba nem lehet beférni, mert nincs elég szabad hely. De rájöttem, hogy amúgy is zajos, mert mindig fel-alá mászkálnak a stresszes, mogorva németek. Szóval inkább lakhelyemen tanulok, ahol nyugodtság és csend van, a körülmények viszont nem minden téren megfelelőek. Korábban 1 hétig nem volt forró víz, félhideg vízzel kellett zuhanyozzunk. Utána lett, de barna darabok jöttek ki a vízzel együtt a csapból. Most már jó a víz, erre tegnap reggel arra ébredek, hogy szét van verve a budi, a WC-kagyló pedig a folyosón hever. Ezért kénytelen vagyok időm egy részét szabad WC-k keresésével tölteni a lakóépületben, lehetőleg titokban, mert nem nézik jó szemmel, ha a lakrészükbe piszkítasz. (én sem nézném jó szemmel, ha valaki az én WC-mbe pottyantana) :) Van mikor fűtés sincs, ekkor jobban be kell bugyolálnom magam éjszakára. Az idő is elég depresszív, szeles, állandóan szitál az eső, csak tanulásra alkalmas. Mi történt veled Németország?!

Nemsokára találkozunk, addig is mindennemű lelki támogatást szívesen fogadok! Még három vizsga van hátra, 21-én végzek, aztán 24-én irány haza...

London baby I.

A föld alatt

Múlt héten három napra Londonba látogattam, hogy meglátogassam Mátét, szakkolis barátomat és persze, hogy megvizsgáljam az angolszász kultúra bölcsőjét, a ködös Albion székhelyét egy kicsit közelebbről. Bár IV. (Bourbon) Henrik szerint "Párizs megér egy misét", én úgy gondolom, hogy London is, sőt még többet is. Itt ugyan nem tombolnak vallásháborúk (régen VIII. Henrik rendet vágott vallási téren azzal, hogy megalapította a saját anglikán egyházát a pápával való sorozatos vitái miatt), leginkább a több száz itt élő kultúra csendes, felszín alatti súrlódását lehet érzékelni (a város határain belül mintegy 300 nyelvet beszélnek). A maga kb. 7 millió lakosával az EU legnépesebb városa. A tágabb értelemben vett London népessége már nagyjából 9 millió fő, ami a brit GDP-nek kb. 30%-át adja. Itt minden megtörténhet, még ennek ellenkezője is. Ez az értelmetlen mondat adja meg a város értelmét. London a sokszínűség (emberek, kultúra, művészet, divat, ételek, építészet) eklatáns példája.