Íme a beígért második londoni írásom! Ezzel elérkeztünk az utolsó beszámolómhoz (Zozó utazásai - utolsó epizód). Más itt a közlekedési kultúra, az utcakép és a hangulat az utcákon, az életstílus, az emberek és még sorolhatnám. A négykerekű közlekedés teljesen normálisnak tűnt, míg a gyalogosok sosem várják meg a zöld jelzést. Németországban ugyanez a magatartás nem igazán fordul elő, mert eléggé szabálykövetőek a németek. Az londoni utcákon sok az utcazenész, egészen minőségi performanszokat lehet hallani. Többen a metróaluljárókban zenélnek az egyik fordulóban, ahol sok ember elhalad a folyosón. Egész sok pénzt össze tudnak így szedni. Az emberek igencsak segítőkészek voltak az utcán, többükkel csevegésbe elegyedtem mindenféléről. Mátéval tartottunk egy kocsmatúrát néhány pubban finom angol szénsavmentes (mert itt ilyen van) sötétebb (amber, ale) sörökkel. Ettem helyi specialitást, fish and chips-et. Ez lényegében halfilé bepanírozva megsütve sült krumplival, nem nagy valami. Pubban 10-15 fontért lehet kapni (4-5000 Ft!). Olvass tovább!
A múzeumok kínálata lenyűgöző, pláne, ha hozzávesszük, hogy több minőségi tárlat is ingyenes (pl. British Museum, Tate, National Gallery). A British Museumban rengeteg kisiskolás szaladgált papírokkal a kezében, amin a tanár által kiosztott feladatot oldották meg (meg kellett találni a tárgyakat a különböző termekben, valamelyiket le is kellett rajzolniuk). Mindannyian az iskolájának megfelelő egyenruhába volt öltöztetve. Itt divat az egyformaság, látszólag mindenki egyenlő. Azon biztos nem vesznek össze, hogy kinek menőbb a cucca. Egyébként az egyenruha viselése az oktatás felsőbb szintjein is eléggé elterjedt. Nálunk sem ártana bevezetni szerintem. Régen működött.
Aktív tanulás
A múzeum leghíresebb kiállított darabja az ún. Rosette-i kő. Ennek a gránitdarabnak a segítségével képesek megfejteni az egyiptomi hieroglifákat a tudósok, így hozzáférve több ezer év történelméhez. V. Ptolemaiosz Kr. e. 196-ban kelt rendelete olvasható rajta három nyelven: egyiptomi démotikus írással, görögül és egyiptomi hieroglifákkal.
A British Museum: a mi nemzetink szebb
Belülről sokkal jobban néz ki
A Rosette-i kő
A múzeumban egyébként több mint 13 millió (!) kiállított tárgy található. Ezért egy egész napot ideális esetben érdemes rászánni, ha minden érdekel. Nekem az egyiptomi és a sumerokkal foglalkozó részek tetszettek a legjobban (szenzációs múmiagyűjtemény). Életre kelt előttem a történelem több fejezete, zseniális volt! Szerencsére a múmiák nyugton maradtak.
Az 1666-os nagy londoni tűz a város nagy részét elpusztította. A viharos szél által gyorsan tovaterjedt, és pár nap alatt le is égett. Ennek emlékére a város legendás építésze, Sir Christopher Wren emelt egy nagy dór oszlopot, aminek fel lehet mászni a tetejébe. Én is fel is másztam és lőttem pár képet.
Azóta már újjáépült a város. Ezt az oszlopot is rendesen körbezsúfolták
A Tower Bridge - ma már csak dísz
A City - a világ második legnagyobb pénzügyi központja
A Szt. Pál-székesegyház kupolája
Most pedig nézzük meg a Cityt egy kicsit közelebbről. Ha elég jól szaglásztok, akkor lehet érezni az utcán a pénz szagát is!
Szokásos viselet a Cítyben
A híres uborkának csúfolt irodaház
A tőzsde
A tömegközlekedés egész jó. Csak busz és metró (Tube) van és lehetetlenség bliccelni, mert kapun keresztül kell áthaladni mind a buszon, mind a metrómegállóban. Lehet venni mágneskártyát, amit feltölthetsz pénzzel, és egy érintéssel meg is van a fizetés. Kártya nélkül drágább jegy, ami egy viszonylag jó ösztönző, mert amúgy 4-5 font egy metrójegy. Az emeletes buszokból (double decker) nagyon jó a kilátás, viszont egész gyakran elakadnak a dugókban, ezért a metró a leghatékonyabb közlekedési forma. Illetve tavaly nyáron az egyik nagy kereskedelmi bank az egész várost behálózó bicikliállomás-hálózatot épített ki. A biciklitárolókból bérleti díj fejében kölcsönvehetsz bringát. Az első fél óra ingyenes, s a használat után vissza tudod rakni a számos tároló egyikébe. Egészen sokan használják, mert a kerékpárosoknak egész jó dolguk van itt: sok a bicikliút és vigyáznak rájuk az autósok.
Itt töltheted fel pénzzel a kártyád
A cső alakú metrószerelvény
Going underground
Az utcai zenészek, mutatványosok feldobják a szürke hétköznapokat. Főleg a Covent Gardenben futhat beléjük az ember.
Közben árulják az albumukat is
Ő a Westminster hídon keresi a kenyerét. Szép a kilátás a parlamentre
Ő pedig szöget ütött a fejébe
Összefoglalva nagyon izgalmas, menő város ez a London. Szívesen visszajönnék még ide később is. Igazi felüdülés volt eljönni ide több hónap német precízség és kockafejűség után. Nektek is jó szívvel tudom ajánlani.
Íme a beígért második londoni írásom! Ezzel elérkeztünk az utolsó beszámolómhoz (Zozó utazásai - utolsó epizód). Más itt a közlekedési kultúra, az utcakép és a hangulat az utcákon, az életstílus, az emberek és még sorolhatnám. A négykerekű közlekedés teljesen normálisnak tűnt, míg a gyalogosok sosem várják meg a zöld jelzést. Németországban ugyanez a magatartás nem igazán fordul elő, mert eléggé szabálykövetőek a németek. Az londoni utcákon sok az utcazenész, egészen minőségi performanszokat lehet hallani. Többen a metróaluljárókban zenélnek az egyik fordulóban, ahol sok ember elhalad a folyosón. Egész sok pénzt össze tudnak így szedni. Az emberek igencsak segítőkészek voltak az utcán, többükkel csevegésbe elegyedtem mindenféléről. Mátéval tartottunk egy kocsmatúrát néhány pubban finom angol szénsavmentes (mert itt ilyen van) sötétebb (amber, ale) sörökkel. Ettem helyi specialitást, fish and chips-et. Ez lényegében halfilé bepanírozva megsütve sült krumplival, nem nagy valami. Pubban 10-15 fontért lehet kapni (4-5000 Ft!). Olvass tovább!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése