Az emaileddel feliratkozhatsz és kapsz levelet, ha új poszt született

2011. december 3., szombat

London baby I.

A föld alatt
Múlt héten három napra Londonba látogattam, hogy meglátogassam Mátét, szakkolis barátomat és persze, hogy megvizsgáljam az angolszász kultúra bölcsőjét, a ködös Albion székhelyét egy kicsit közelebbről. Bár IV. (Bourbon) Henrik szerint "Párizs megér egy misét", én úgy gondolom, hogy London is, sőt még többet is. Itt ugyan nem tombolnak vallásháborúk (régen VIII. Henrik rendet vágott vallási téren azzal, hogy megalapította a saját anglikán egyházát a pápával való sorozatos vitái miatt), leginkább a több száz itt élő kultúra csendes, felszín alatti súrlódását lehet érzékelni (a város határain belül mintegy 300 nyelvet beszélnek). A maga kb. 7 millió lakosával az EU legnépesebb városa. A tágabb értelemben vett London népessége már nagyjából 9 millió fő, ami a brit GDP-nek kb. 30%-át adja. Itt minden megtörténhet, még ennek ellenkezője is. Ez az értelmetlen mondat adja meg a város értelmét. London a sokszínűség (emberek, kultúra, művészet, divat, ételek, építészet) eklatáns példája.


Miután túl voltam életem első repülésén, a másfél órás reptéri transzferjárattal bejutottunk a városközpontba, a Baker Streetre. Norbi unokatesómmal jöttem, akivel néhány napos mannheimi kiruccanása után mentünk át Londonba. Én találkoztam Mátéval, ő pedig a már 3 éve kint élő barátjával találkozott.

Az első kép a városban
Éjfél után még pár órát elbóklásztunk Mátéval a városban. Szombat este lévén elég nagy volt a nyüzsgés. A Piccadily környékén jártunk, még a hírhedt Sohón is keresztülmentünk (nagy éjszakai élet, több szexshop és bár helye, régen rosszabb volt a közbiztonság). Közben világmegváltó beszélgetéseket folytattunk, híres gondolkodók is csodánkra jártak volna.

Tombol a karácsonyi láz...
...és a gazdagság
Sikerült rácáfolni arra a sztereotípiára, hogy Anglia esős, borús, lehangoló vidék, mindennapos záporokkal. Jó ideje száraz évszak van errefelé, javarészt szép, felhőmentes, tavaszi időnk volt. A hőmérő higanyszála napközben 15 fok felé kalandozott, miközben otthon alig mértek néhány fokot. A fákról sem hullottak alá még a levelek, hanem szépen zöldelltek a helyükön.

A levelek a helyükön, patikatiszta járdák
Tipikus utcakép errefelé
A város építészete nem egységes, a világháború óta, amikor is a németek több száz tonna robbanóanyagot dobtak a városra az ún. angliai csata alatt. Hitelerék már-már legyőzték az angolokat a reptereik bombázásával, amikor is taktikát váltottak és Londont kezdték el bombázni. A város kitartása miatt (amihez kellettek Churchill motiváló beszédei is) hónapok múlva a nácik feladták az angol célpontokat. A németek ekkor már nagy minden erejüket a szovjet frontra összpontosították. Churchill egy híres beszédéből idézek alant:
"Harcolunk a tengerpartokon, a kikötőkben, a mezőkön és a városok utcáin, és harcolunk a dombok között és a hegyekben. Soha sem adjuk meg magunkat, és ha, amit egy percig sem hiszünk, a sziget vagy annak nagy része le lenne igázva, akkor birodalmunk tengeren túli részein a brit hajóhad segítségével folytatják a harcot." (Winston Churchill, 1940)

Úgy gondolom, hogy Churchill volt a 20. századi világtörténelem egyik legmeghatározóbb alakja. El is látogattam a nevét viselő múzeumba (Churchill War Rooms). A múzeum abban a föld alatti bunkerrendszerben található, ahonnan Churchillék az egész háborút irányították. A nagyközönség számára a nyolcvanas években nyitották meg. Két héttel a háború kirobbanása előtt készült el, és mindent úgy hagytak itt a háború véget érése után, ahogyan aznap maradt: a térképek, grafikonok, stratégiai jelzések állítólag ugyanúgy állnak. 


Tanácsterem
A mókás öregúr élete
Katonai vezető "szobája"
Rádiós
Tengerészeti hadműveletek: közelebbről látható
a több ezer rajzszög által ütött lyuk a térképen
Churchill mindamellett, hogy zseninek tartották (főleg könyvírásból és beszédekből élt, dadogása ellenére is óriási szónokká vált), volt stílusa és humorérzékét sem vesztette el a legsötétebb háborús időkben sem. A bunkerben dolgozókat titoktartásra kötelezték arra vonatkozóan, hogy hol dolgoztak és mit csináltak ott. Churchillt szinte nem is látták. Onnan tudták, hogy a közelben járt, hogy érezték az utána maradó szivarfüstöt. A whiskyt is nagyon szerette az öreg.

Szép színek
De a városra visszatérve: rengeteg szép, jól karban tartott közpark található itt. Az egyik legnagyobb és legszebb a Hyde Park, amitől nem messze szálltam meg. Beszélő fák, hatalmas nyitott zöld terek, szépen ápolt gyeppel, egy hatalmas csónakázótóval, sok hattyúval, sétáló emberekkel és a híres Speakers' Cornerrel (Beszélő sarok, az önjelölt hordószónokok színhelye, ahol bárki mondhat bármilyen témában beszédet, mindig van közönsége és vitapartnere, a rendőrség csak akkor avatkozik közbe, ha valami törvénybe ütköző, uszító beszéd hangzik el - már ha előtt a tömeg meg nem lincseli).

Ez egy nap mind a tiéd lesz
Békés séta
Speakers' Corner
Hordószónok a muszlimokról, vallásról, Istenről

Néger rendőr
Keresztülvágtunk a városon, folytattuk túránkat, ütemes volt a tempó, felvettük a város ritmusát. Arra a közös megállapításra jutottunk Mátéval, hogy itt Londonban valahogy szépek az emberek, stílusosan öltözködnek, adnak a külső megjelenésre. Sok a csinos nő, valószínűleg nem britek, de nem is nagyon tudod megállapítani, hogy ki milyen nemzetiségű az utcákon, mert a városnak kb. 20%-a bevándorló, ennek is nagy része színes bőrű (néger, arab, pakisztáni, indiai, kínai...). Itt lakik a világon az egyik legnagyobb magyar közösség. A kiszolgáló személyzet a boltokban, bankokban, éttermekben, más szolgáltató egységekben, illetve a kétkezi munkások is szinte kivétel nélkül bevándorlók. Rengetegen próbálnak itt szerencsét, ez Európa Amerikája.

Ez már a Regent's Park
Ebéd a Campden Townban a piacon
Piac ugyanitt
Bejártuk a helyi piacot és vásárt Campden Townban. Itt is rengeted a bóvli, de talán jobb minőségben, mint otthon. Józsefváros, több stílussal, több Beatlesszel és extrákkal (pl. manikűrös halak, akik leszopogatják a lábujjaidról az elhalt hámsejteket, ha belemártod lábaid egy akváriumba). Gondolom, nem lepődtök meg, ha megjegyzem, hogy a város eléggé drága. Egy olcsó ebéd 5 font (kb. 1700 Ft), egy buszjegy 700 Ft, a metrójegy teljes ára nagyjából 1500 Ft. (A tömegközlekedésről majd a következő bejegyzésben ejtek szót.) Egy korsó finom sör 1000-1200 Ft. Egy olcsóbb albérlet havi díja kb 300 ezer Ft. De találhat itt öröklakást az ember több száz millió forintért is, ha akar, nem is kell sokáig keresnie.

Hamar ránk esteledett, mivel az időeltolódás miatt itt még egy órával hamarabb sötétedik. Szóval ez az évszak nem a legalkalmasabb a városnézésre. De ennek is megvannak a maga szépségei, mert a város kivilágítva is fantasztikus. Ezekkel az esti képekkel zárul a bejegyzés.

A Szent Pál-székesegyház: itt adták össze Károlyt és Dianát
Messzebbről ugyanez
A legendás shakespeare-i Globe Színház: télen nem játszanak itt,
mert nyitott. 15 éve építették fel újra
A Tower Bridge
London Eye
A brit parlament házai
A következő bejegyzésben szót ejtek a múzeumokról, tömegközlekedésről, a bal oldali közlekedésről, néhány más látványosságról és benyomásról.

3 megjegyzés:

  1. Jut eszembe, az eszmefuttatás: "Azért ahogy járod a világot, a múzeumokban a teremőrök általában nincsenek flowban."

    Máté

    VálaszTörlés
  2. "Ez egy nap mind a tiéd lesz"
    kegyetlen komment a Hyde parkban :)

    Laci

    VálaszTörlés