Strasbourg, a stílusos francia város és a magyar villanyszerelők

Múlt héten egy napot töltöttünk a kellemes Strasbourgban, az Európai Parlament székhelyén. Mivel nincs túl messze Mannheimtől, ezért egy napos túra keretében ellátogattunk négyen: én, Stefi, Norbi (unokatesóm) és Melinda (volt osztálytárs, majd csoporttárs). A franciákról azt tartja az emberek többsége (én is), hogy fennhordják az orrukat, arrogánsak, pökhendiek, és ha angolul szólsz hozzájuk, franciául válaszolnak, még ha tudnak is angolul. Francia ismerőseim szerint ez Párizsban valóban így van (kérdésemre, hogy ők is ilyen arrogánsak azt válaszolták, hogy nem, ők nagyon jó fejek), de Strasbourg azért nem a főváros. Az emberek segítőkészek voltak az utcán, bár az első francia, akit megkértem, hogy fotózzon le minket, szó nélkül rángatta a fejét, hogy nem és tovább is rohant. Ezt leszámítva pozitívak voltak az élmények.

Az egyik legszebb város, amit láttam. Kb. 260 ezren laknak, szóval elég otthonos és élhető. Ott tartózkodásunkkor tartott megbeszélést itt Merkel, Sarkozy és Monti, az új olasz miniszterelnök. Az újságírók szerint nem volt eredményes a találkozó, mert csak annyit közöltek utána, hogy az euró megy tovább. Ebből is látszik, hogy a város politikai jelentősége viszonylag magas. Meg abból is, hogy itt székel a hatalmas Európai Parlament is (EP), ahol az EU minden nyelvére fordítja az üléseket a seregnyi tolmács a 736 képviselő számára. Ide csak 15 fős látogatócsoportként engedtek volna be, szóval nem is jutottunk kapun belülre. Tovább itt található még az Európa Tanács (nem tévesztendő össze az Európai Tanáccsal, ami az EU állam-és kormányfőinek, valamint az Európai Bizottság elnökének szerve), illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága (lásd strasbourgi magyar romák).

Az EP előtt, a város szélén

A belső udvar

A történelmi részek nagyon szépek. Mivel a várost nem bombázták szét, mint egyébként Németország 90%-át a világháború során, ezért szinte minden eredeti középkori pompájában fénylik. A több mint 1000 éves székesegyháznál lenyűgözőbb egyházi épületet ritkán lát az ember. De a dómon kívül is rengeteg szép templomot találni a folyóparton (Ill).

Ködbe vész a teteje

Impozáns belső

Az épületek, a város elrendezése, de még a villamosok is kecsesek és elegánsak, van stílusa a városnak, és a benne élő embereknek is. Szépek a lakók, csinosak is, jól öltözködnek. Jó volt itt lenni, mert otthonosan érezte magát az ember az utcákon. Nem volt sok turista, nyugodtság és összhang uralkodott, pedig egy csütörtöki napon mentünk (bár tény, hogy elég hideg volt).

Stílusos villamosok

Pletyka a padon

Faszerkezetes régi házak

Tombol a karácsonyi láz

Természetesen itt is tombol a karácsonyi láz, mint minden valamire való városban (Mannheimben is megnyitott a karácsonyi vásár). A kis, szűk belső utcácskákban már több emberbe botlottunk.

Vásári hangulat

Miután lekéstük a betervezett vonatunkat, leültünk várakozni egy padra a pályaudvar elé. Rövid idő után arra lettem figyelmes, hogy magyarul beszélnek hajléktalanok egymáshoz. Ezután ők is felfedezték, hogy mi is magyarok vagyunk, így odajöttek hozzánk ismerkedni (Misi és Jani, a két villanyszerelő). Kezet fogtak, a lányokat meg is puszilták. Mentek is a mosdóban hamarosan. Vélhetően nem dolgoznak már egy ideje, szerintük igen. Rövid beszélgetés után el is mentünk más helyre várni, képet inkább nem készítettem róluk.

Összefoglalva: élhető középkori, stílusos város, emészthető, szintén stílusos franciákkal. Tavasszal és nyáron még gyönyörűbb lehet. Ajánlom!