Az emaileddel feliratkozhatsz és kapsz levelet, ha új poszt született

2011. augusztus 30., kedd

Beiratkozás és ismerkedés

Hallo!

Kezd beindulni az élet az egyetemen, özönlenek a diákok a világ minden szegletéből. Egyelőre még sok értetlen fejet látni, akik keresik a helyüket a nagy kastélyban, de idővel azért megtalálja minden zsák a foltját. A német diákok nagyon menők, főleg az üzleti képzésen levők, ők bandában járnak. Az ázsiaiak mindig nyitott és érdeklődő fejet vágnak, de az embernek az az érzése egy rövid beszélgetés után, hogy semmit nem vágnak az egész világból, nemhogy az egyetem elrendezéséről.

Jön az élet


Gyönyörűség

A kastély kapujában várakozva egy közeli bevásárlóközpont osztogatott welcome package-t (üdvözlő csomag). A válltáska tartalma egy toll, jegyzetfüzet, fürdősapka (?), beváltható kuponok és egy óvszer. Egyszer odamentem kérni egyet, utána a kezembe nyomtak még egyet. Osztogatták boldog-boldogtalannak, jó arcok voltak.
Úgy tűnik, party volt az egyetem előtt
Tegnap sikerült keresztülverekednem magam a német egyetemi bürokrácia útvesztőjén, és hivatalosan is mannheim-i diák lettem. A nemzetközi irodában nagyon kedvesek az ügyintézők, néhány év választ el minket. Angolul kiválóan beszélnek, tényleg azt nézik, hogyan tudnak a leghatékonyabban segíteni és mosolyognak! Szóval össze sem lehet hasonlítani a jó öreg hazai tanulmányi osztállyal (TO) és a TO-s nénik mentalitásával (vagy nem köszönnek, vagy halkan beszélnek, vagy bunkók, vagy az előzőek együtt).

Az útvesztő első állomása
Befogadó levél
Ügyintézés kedvesen
Igazából nem is tudom, miért hívom útvesztőnek, amikor a folyamat 90%-a egyértelmű és jól szervezett. Csak hirtelen ez a szó jutott eszembe magyarul erre a folyamatra. Az első két állomás után nyitnom kellett egy német bankszámlát. Az izgalomtól és a vágytól felfokozva, hogy lesz egy saját német bankszámlán elindultunk Stefivel a Deutsche Bank egyik helyi fiókjába. Ekkora fiókot még életemben nem láttam, minden szépen kialakítva, a marketingelemek jól megjelenítve. De hogy lássátok, itt sem kolbászból van a kerítés, el kell mondjam, hogy ilyen koszos szőnyeget egy fiókban sem láttam még. Majd egyszer megjegyzem a panaszkönyvbe, ha nem javul a helyzet, természetesen németül.

Bejárat a biztonságba
Nem láttam a végét
Már felkészültem lelkiekben, hogy németül nyitom meg a számlát. Szóval aktiváltam a szakmai szókincsem, és kértem a hölgyet, hogy beszéljünk németül. Meghívott egy kávéra is az elején, képzeljétek! Minden simán ment, megértettük egymást. Hiába, a pénz nyelve elég univerzális. :) A végén kérdeztem tőle, hogy jó voltam-e? Először nem értette, aztán mondtam, hogy a németemre gondoltam, és mondta, hogy nagyon ígéretes a nyelvtudásom, hajrá. Nem tudom, hogy miért, de német bankszámlával a hátam mögött nagyobb biztonságban érzem magam. Van egy megbízható, stabil lábakon álló bankrendszerhez hozzáférésem, ahova tudom menekíteni a pénzem, ha arról van szó.

Csak három lépés
Orientációs előadás auf Deutsch
Délután még elintéztem a beiratkozáshoz szükséges lépéseket, utána sor került az orientációs előadásra németül, 70-80%-át értettem is. Egy német lány adta elő, aki a nemzetközi iroda koordinátora. Kimértség, precízség, tökéletes beszéd jellemzi. Az előadás végén feltett egy diát, hogy szerintünk milyen a tipikus német? Próbálta heccelni a tömeget, hogy "precíz", "pontos", aztán jöttek ilyenek, hogy Wurst, Bier.. Kivetített néhány vicces sztereotip képet. Vártam, hogy valaki beordítja, hogy Hitler, de ez nem történt meg végül.

Mosoly az Unicreditben
Innen veszed ki
Útközben hazafelé benéztem az itthoni bankom német leányába. Ez is nagyon komoly, mosolyognak a munkatársak szüntelenül, illetve nagyon készségesek, ha van valamilyen kérdésed.

Most áttérek az estére. Este 10-re mentünk házibuliba Luis és Natalie albérletébe. Stefi egyik szinttársa, Carlos barátja Luis, mindketten cordobaiak Spanyolországból. Natalie pedig német lány, jogot és business-t tanul az egyetemen, de megy ki 2 hét múlva Wales-be Erasmusszal.

Natalie és Luis
Egész jól sikerült az este, megvendégeltek minket a Luis "anyósa" által készített sajttortával, borral, whisky-vel (csak a sajttortát csinálta az anyós). Natalie szerintem egész jó angolból, de ő gyengének érzi. Beszélgettem vele németül, megdicsérte a kiejtésemet, és kérdeztem tőle, mikor és milyen szavakat érdemes használni, nehogy beégjek valahol. Mesélt az országról, a környékről, szokásokról, úticélokról. Szóval elég sokat megtudtam tőle.

Felső sor: én, Carlos, Luis; alsó: japán lány, Natalie, Sisay, Stefi
Egész sokat beszélgettem mindenkivel, főleg a spanyolokkal. Luis egy világutazó, Barca-szurkoló, összevissza jár a világban ösztöndíjakkal, kihasználja a lehetőségeit, de persze a nagyvállalkozó apukája nélkül nem lenne ilyen könnyű dolga. Cordobában télen-nyáron meleg van, buliznak rendszeresen, la fiesta van minden nap. Állandóan beszélt, be nem állt a szája, de utána megtanultam kezelni a helyzetet. Mivel a spanyolok elég harsányak, emeltebb hangon beszélnek, jelentős akcentussal, ezért a legjobb módszer, ha kb. rájuk ordítasz, hogy várjál. Ekkor elhallgatnak, jobban figyelnek rád.

A japán lány (a nevét nem jegyeztem meg sajnos) szegény nem tudott sokat hozzátenni az estéhez, mert inkább németül tud, de azt is kicsit. Azért németül sokat megtudtam tőle, a fukusimai földrengésben szerencsére nem volt érintve a családja. Attól függetlenül, hogy nem sokat értett az angol beszélgetésből, rendszeresen bólogatott. Amikor elmentünk közösen keresni egy másik helyet a városban majd megfagyott, úgy fázott, erre odaadtam neki a pulcsimat, nagyon örült neki.

Sisay, az etióp srác, aki Svédországban tanul, de itt van Erasmusszal, elmondta, hogy vissza akar térni Etiópiába, ha végez, mert vannak és lesznek lehetőséget. Addisz-Abeba, a fővárosuk 2,8 milliós, és áramlik befelé a kínai/európai tőke, Svédországot meg elég távol állónak érzi, nemcsak az éghajlat miatt. Szóval az etióp viccek sem állják meg a helyüket.

Stefi és szinttársai
Hevesen gesztikulálnak
Carlos a legbohémabb az egész társaságban, szeret inni, cigizni, bulizni, már 27 éves, de nem volt még egy munkahelye sem, de ezt az évet kint tölti még Mannheim-ben. Egyébként nagyon szívélyes és rendes, igazi spanyol. Luis is hasonló partyarc, de ő már a dörzsöltebb kategória (kapcsolatépítés, CV-építés elég tudatos nála). A vállalkozói vér benne van, neki is meg kell csinálnia önállóan a saját vállalkozását, azért támogatja az apja, hogy mindene meglegyen hozzá.

Az albérlet alatt van egy üres pince, ahol Luis már tervezi a Halloween bulit, illetve mellette van egy kis kertes rész, ahol csütörtök este meghívtak engem is kerti partyra. Összedobjuk a kajákat (a tradicionális német Wurst-okat fogjuk megsütni), szétosztjuk a költségeket, és mehet is. Már alig várom!

Ma megérkezett a meglepetés szobatársam (vajon milyen nemzetiségű?) és néhány ember a szintre. Erről később írok majd.

Szóval kezd beindulni a diákélet!

Tschüss,
Zozó


3 megjegyzés:

  1. Nagyon jó a blog, Zozó, csak így tovább! Különösen az emberekről írt kommentek tetszenek :-) Van udvari fényképészed, vagy ügyintézés közben egy random embert kértél meg, hogy kapjon le? :-)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, igyekszem!

    Általában Stefi vagy egy bevándorló csinálja a képeimet. :)

    VálaszTörlés