Egy kis Mannheim és az új székhelyem

Hallo!

Ez a bejegyzés az első mannheim-i benyomásokról fog szólni. Elmentünk Stefivel a hozzá legközelebbi Lidl-be, ott vettünk 1-2 kaját (hagymaleves zacskóban, nagyon jó; wurst-ot, ez a német nemzeti étel, virslinek felel meg, van millió fajta, szeretném végigenni őket). Az tűnt fel, hogy míg az árak közel azonosak, több esetben alacsonyabbak is, mint otthon, a minőségük jobb. A ketchup, amit vettem kb. 120 Ft átszámítva, de mégis sokkal jobb ízű, mint a hazai Globus. A cukor kb. 180 Ft, a sör (Tuborg, Holsten) 160-ra jön ki.

Wurst-ok (részlet)

Akció!

Bementünk visszafele még egy üzletbe, amit törökök üzemeltetnek, az alkalmazottak is ők. A polcokon zömében tőlük importált kaják, fejkendő alapviselet. Mannheim 315 ezres lakosságának nagyjából ötöde nem német. Kb. 6%-át teszik ki a törökök (utána jön sorrendben a többi kisebbség: olaszok, lengyelek, szerbek, horvátok, görögök, spanyolok). Ezért is van majd minden sarkon kebabos a városban - abszolút multikulti. A törökök EU-csatlakozása elég kurrens kérdés, első ránézésre az égvilágon semmi gond nincs az együttéléssel, nagyon jól beilleszkedtek a németek közé. Persze tartják a saját szokásaikat, kultúrájukat, vallásukat, de látszólag senkit nem zavar ez (2 nap után mondom ezt). A török-EU-Ciprus konfliktusról a nemzetközis kollégák érdemben tudnak nyilatkozni (ugye, Márkó?).

Törökök által üzemeltetett bolt

Stefi megfőzte a dolgokat, kitakarította a koliját. Közben összebarátkoztam három szinttársával, Sisay-vel (sziszé, mint a francia focista, csak nem hidrogénezett a haja), Carlosszal, a spanyollal és April-lel, a tajvani csodálkozó lánnyal. Sisay etióp származású, Svédországban tanul, idejött Erasmusszal. Carlos egy évre jött Mannheim-be, töri az angolt, de meg akar tanulni, Real Madrid szurkoló, amivel kicsit szembementem, amikor mondtam, hogy a Barca sokkal szimpatikusabb (divatszurkoló vagyok). Nem értette, amit mondok, nem azért, mert rosszul fejeztem ki magam. Ott a Barca-Real ellentét véresen komoly ügy. April, a taipei-i (Tajvan fővárosa) nagyon aranyos lány. Pont akkor költözött a barátjával (Frank, lentebb látható), amikor ott voltam, rögtön a mosógépet keresték. Kérdezte, hogy milyen vizet lehet kapni a boltban. Erre mondtam neki, hogy a csapvíz ugyanúgy iható, jó íze van, próbálja ki. Engedtem neki egy pohárba vizet, óvatosan megkóstolta, elmosolyodott, és később pohárszámra hordta a vizet hálás szemekkel. Tök jó arcok, jól eltelt rajtunk a délután, meghívtam őket az ebédhez is. Carlos meghívott egy sörre, megkóstoltatta a kemény cigijét, utána próbáltuk megszerelni a netet náluk, de nem akart működni normálisan.

Stefi, én, Carlos, Sisay

Frank pózol

Ezután elköszöntem és Stefi segítségével átköltöztem a végső helyemre, a Steubenstraße 80-ba. Ez egy nyugodt, csendes déli kertvárosi rész, ahol zömében németek laknak. Villamossal jutottunk el a címre, útközben lőttem pár képet a villamosban. Ezekből is látszik, hogy a város elég sokarcú. Mivel a 2. világháborúban a szövetségesek földig bombázták Drezdához hasonlóan (mivel ipari központ volt akkor is, folyami kikötőkkel), ezért főként modernebb épületek között veszik el a kevés, de annál szebb látványosság.

Pláza a belvárosban I.

Pláza a belvárosban II.

Megérkeztem a helyemre, Europahaus-nak hívják, meglepően jó hely, rosszabbra számítottam. A 6.-on lakom, a legmagasabban eddig életemben. Minden zökkenőmentesen lezajlott, itt nincs portaszolgálat, szóval tudok vendégeket fogadni gond nélkül. ;) Kétágyas szobában lakok, egy tetőtéri szobában. Az élettér elegendő, a szekrényekben kényelmesen elférek. A szobatársam kilétét még homály fedi, de már elég kíváncsi vagyok rá. 4 vagy 5 szobára jutnak a közös helyiségek (konyha, fürdő, WC), jelenleg rajtam kívül még senki nincs itt. A villamossal 15 perc az egyetem. A jövő hét az orientációs hét, amikorra gondolom beköltözik ide az élet. Az egyetem szeptember 5-én kezdődik, addig papírokat kell intézzek.

"Itt lakom látod, ez az a ház..."

Beköltözés előtt

Kilátás a konyhából (háttérben az ipar szíve)

Konyha

Szokásos kolis harcok

Székhelyem

Az alagsorban van egy közösségi helyszín csocsóval, egy összerogyott pingpong-asztallal, székekkel, pulttal. Viszont a padló mocskosul ragadt a piától, szóval itt lesznek bulik is a későbbiekben, úgy érzem..

Csocsó a közösségi helyen

Közösségi hely

Kicsit furcsa volt az egész beköltözés. Hasonló a Bolygó neve: halál (Aliens) c. filmhez, amiben Ripley-ék az alien-ekkel teli bolygón szálltak le, de nem találtak emberi életet, csak alien-eket. Remélem, én barátokat találok, nem alieneket itt. :)

Ugye nem ez lesz?

A lepakolás után (Stefi áttörölte a vízszintes felületeket, köszi!:), elindultam szétnézni a környéken. Nem ért nagy meglepetés: rendezettség, szervezettség, nyugodtság. I love it! Azt hiszem, beleszerettem ebbe az országba. Olyan nyugodtsággal sétálok végig az utcákon, mintha mindig is itt laktam volna - érdekes érzés.

A rendezett környék

A gyerekeknek is jó

Német idill

A németek eléggé környezettudatosak, zöldek: imádják a szelektív hulladékgyűjtést és figyelnek a fogyasztásukra. A koliban külön kimutatás van a közös helyiségekben, mennyi erőforrást meg lehet spórolni egy kis odafigyeléssel. Tudtátok, hogy 1 perccel rövidebb zuhanyozással 10 liter vizet spóroltok? A zuhanyzás után a második legnagyobb vízfogyasztó tevékenység a WC-öblítés. Botrány, hogy miért ivóvízzel kell ezt is csinálni. Pl. a mosdóban lefolyt vízzel is lehetne öblíteni a WC-t. De azt hiszem már dolgoznak az ügyön (szóltam nekik :).

Már ennyi lett volna. Holnap beszámolok a mai városnéző körutamról, más szórakoztató dolgokról.

Üdv,

Zozó