Az ügyintézés vége és a szobatársam

Hallo!

Tegnap végeztem az egyetemi ügyintézés oroszlánrészével. Ez már kicsit hosszadalmasabb volt, és több bakit is elkövettek, de végül elértem a célt, és megkaptam a lent látható ecUM-kártyámat, amivel tudok fizetni a menzán, a fénymásolásért és egyéb szolgáltatásokért, illetve ez a diákigazolványom is. Ráadásul még bérletként is szolgál. (kékkel van rányomtatva a kártyára) Vannak terminálok az egyetemen, amikkel lehet használni a kártyát, s egy ilyen terminálon lehet megvenni a Semesterkartet (féléves bérlet) is, amivel Mannheim 50 km-es körzetében korlátlanul és ingyen lehet utazni. Így el lehet jutni Heidelbergbe, Wormsba, Speyerbe, Karlsruheba és még sok más szép helyre. Elég menő szerintem.

A mannheim-i diákom

Ez kitöltötte a fél napomat. 14.30-kor még volt egy angol nyelvű bevezető előadás, ugyanaz, mint előző nap, szóval az elején ki is jöttem. Nagyon sokan részt vettek rajta, az angol nyelven tanuló diákok.

Előadás ezúttal angolul

Porschék egymás után a bankom előtt

Délután 5 körül értem haza és meglepődve tapasztaltam, hogy megérkezett a szobatársam, legalábbis a csomagjai már itt voltak. Próbáltam megtudni többet róla, de az egyetem nem adhatott ki róla információt. Megvizsgáltam a bőröndjén a reptéri cédulát, és Iberian Airlines volt rajta. Ennyiből már tudtam, hogy spanyol lesz a szobatársam.

Ezután nem sokkal ő maga is megjött. Szimpatikus srác, kissé zárkózott, de ez még oldódni fog, őt még most éri a kulturális sokk, fáradt is volt a sok utazástól. Granada-ból jött, ez egy Spanyolország déli részén fekvő város. Már van BA, MA végzettsége és idén védte meg a szakdogáját egy manilai (Fülöp-szigetek) egyetem MBA-képzésén. Töltött hosszabb időt (2-3 hónap) ösztöndíjjal az USA-ban, Franciaországban, Németországban, Angliában. Le fog esni az állatok: még csak 23 éves! Marcosnak hívják. Cserefélévre jött Mannheimbe, hogy teljesítse a még hátralevő választható tárgyait, és megkapja a diplomáját Manilában.

Marcos és én

Beköltözött a szintre egy német srác, Simon is. Angolul sokszor keresi a szavakat, a németet használta eddig főleg. Közgáztanárnak tanul itt, most kezdi a bachelort, 20 éves. Kb. 10 évig kézilabdázott, de elég csúnyán eltörte a kezét snowboard-ozás közben, és ez derékba törte a kézizést. A snowboardozást nem tudja abbahagyni, bár a karját azóta sem tudja kinyújtani. Egy bandában gitározik, dolgozott egy évet, és személyesen is beszélt Angela Merkellel, a német kancellárasszonnyal, amikor ellátogatott a Simon-ék cégéhez (valami nagyobb német vállalat).

Én, Marcos és Simon (a kép alapján lehet tudni, ki melyik országból jött)

Vettünk pár sört a közeli szupermarketben, és leültünk hárman beszélgetni, elég sokat beszéltünk mindenféléről, tök jó volt. Simon mindenáron meg akarta mutatni a képet a szétroncsolódott kezéről, de mondtuk, hogy még nem készültünk fel rá lelkiekben. Mesélt sok hasznos dolgot a szokásokról, német sörökről, kajáról. Elmondta, hogy Németországban a PET-palackokra és az alumíniumdobozokra is van termékdíj (25 cent), amit vissza lehet váltani a boltban. Van egy automata, amibe bedobod a sörös dobozt/PET-et, ha végeztél, elkéred a bónt, és levonják a végső összegből a kasszánál. Elég hatékony rendszer (hiszen német).

Marcos hozott 4-5 fajta kolbászt Spanyolországból, azokat végigkóstoltuk, én is bedobtam a közösbe a saját kolbászomat, ami szerintem magasan verte a többit. Szóval 2-3 órán keresztül elvoltunk, aztán a többiek már eléggé fáradtak lettek, mert aznap érkeztek. Ezután mentünk aludni.

Spanyol kolbászok és a magyar (a vastag)

Örülök, hogy ilyen érdekes emberekkel lakok majd együtt!

Holnap írok a mai történésekről. Ma volt a bevezető előadása a Business Schoolnak, ahová én is be vagyok iratkozva. Az előadás után volt egy kávézás, ahol sok emberrel megismerkedtem, főleg spanyolokkal és mexikóikkal vagyok körülvéve. Ma este egy másik koliban találkozunk. Nem tudom, de van valami közös a népeink lelkei között. Ha rájövök, megírom!

Tschüss,
Zozó