A dékán, a menza, új emberek

Hallo!

Kipróbáltam az egyetemi menzát. A szokásos német szervezettség és tisztaság. 2,5 euróért egész jó ebédet lehet kapni. Az adag bőséges és finom is.

Menza, rengeteg emberrel

A tegnapi ebéd

Nagyon szép az egyetemi kampusz!

Tegnap volt a harmadik bevezető előadás, amire beültem, ezúttal a Business Schoolra (üzleti iskola, ahova beiratkoztam) alkalmazva. A dékán tartott előadást, elég komoly embernek tűnik, ugyanakkor szívélyesnek is. Egy ilyen pozícióban nem ártanak az ilyen skillek, el kell adnia egy-két dolgot az érintetteknek.

Tele az előadó

Beszél a dékán

Ő már nem volt szórakoztató (Plagizálni tilos!)

Azzal a sztorival kezdte, hogy 40 évvel ezelőtt, amikor először ült be a mannheimi iskolapadba, azt mondta nekik a professzoruk: nézzenek jól körül maguk mellett, és nézzék meg jól a hallgatótársaikat, mert 3-ból 2 nem jut el a vizsgaidőszakig. Nem tudom, hogy ijesztgetni akart-e minket, de szerintem inkább vicces akart lenni, mert a hallgatóság jót röhögött. A nagy vezetőknek azért van humorérzékük. Beszélt egy fél órát még az egyetemről, a környékről, a tudnivalókról, aztán lubickolt egy kicsit a nagy tapsban és reflektorfényben, amit kapott és lelépett. Őt követte a nemzetközi kapcsolatok felelőse, aki tartott egy unalmas előadást, javarészt redundáns infókkal, amik már korábban is elhangzottak. Szerencsére a diasort feltöltötték az egyetemi honlapra. Ezt követte egy közös kávézás-sütizés a többi diákkal - megvendégelt minket az egyetem.

Networking a hallban

Jó kávé, isteni sütik

Ilyen ruhatáskát kapott mindenki ajándékba

Elég nagy tömeg összegyűlt a hallban, mentek az emberek a kajára, mint a sáskák. Folyt a kávé összevissza,  elég nagy tócsa volt, mire odaértem. Azt gondoltam, hogy micsoda barbár népek vannak itt, még a kávét sem tudják kiengedni a gépből normálisan, erre nekem is fele mellément.. Mosollyal viszonozták a hostessek a bénaságunkat. Amúgy nagyon jól éreztem magam, odamentem egy-két random emberhez ismerkedni. Hihetetlen, hogy mennyire keresik itt az emberek egymás társaságát. Annyira örülnek, amikor valaki megszólítja őket. Itt főként a cserediákokra gondolok, a bennszülött németeknek megvan a saját körük. Találkoztam egy másik magyar lánnyal is, Klárával, ő is spanyolokkal bandázott.

Mellettem balra Justyna (lengyel) és jobbra Klári (magyar), háttérben a szobatárs

Ezután megismerkedtem pár spanyollal, még több mexikóival (elég jól beszélnek angolul, de hajlamosak átváltani spanyolra egymás között, szóltam is nekik, hogy ezt nem illik, ilyenkor mindig mondom nekik, hogy Inglés, Inglés!) Felmerült egy ötlet Latin Lover Luistól, hogy menjünk egy bárba sörözni. Erre én javasoltam, hogy mi lenne, ha inkább vennénk sört egy szupermarketben, és meginnánk a Paradeplatzon. Ezt ellenszavazat nélkül elfogadta mindenki. Megvettük a söröket, aztán kiültünk abba a szép parkba, ami egy korábbi bejegyzésemben már megjelent.

Kiülős hely a városban (rengeteg ilyen van)

Mexikóiak (a jobb oldali lány meghívott egy sörre)

Idill a téren

Fantasztikusan sikerült! Tanultuk egymás nyelvét (köszönések, egészségedre, káromkodások). A mexikóiak nyitottabbak, mint a spanyolok, csodájára járnak a magyarnak, hogy milyen nehéz, de szép nyelv. Dagadt a mellünk Stefivel rendesen. Imádják, amikor spanyolul beszélek, azt mondják, tök jó a kiejtésem, és a "puta madre"-t (káromkodás) olyan átéléssel mondom, mint egy igazi bosszús spanyol. Azért megtanítottak, hogy milyen környezetben, kinek mondhatom, mert konfliktus is lehet belőle. Mexikóban lehetőleg ne használjam, mert dúl a drogháború, és valószínű, hogy rövid úton kinyírnának. Velünk volt még egy perui srác (Marco) és 2 koreai is elkísért. Itt beszéltük meg egymással, hogy este elmegyünk egy másik koliba házibuliba, mindenki hozza, amit szeretne inni.

Jókedv (Stefi és Sun)

Öt nemzet négy kontinensről (Jó ez az Erasmus)

La fiesta

Este átmentünk egy koliba az említett házibuliba. A spanyolokhoz nem szabad órát igazítani, mindenhonnan késnek rengeteget, rájuk kell számolni. Az udvaron voltunk, kb. 30-40 beszélgettünk a füvön. Egyszer a rendőrség is kijött, de hamar el is mentek. Az egyik német lány körbekérdezte az emberektől, hogy milyen országból jöttek, közben írta a telefonjába (volt vagy 10-12 nemzet). Kérdeztem, hogy miért csinálja, de nem tudta megmondani. (Biztos írja a jelentést a Stasinak) Láttam, hogy van még egy magyar lány a tömegben, kértem, hogy vezessen oda hozzá. Ekkor ismerkedtem meg Ritával, aki már egy hónapja itt van, mert részt vett a nyári egyetemen, amit a korábban érkezőknek szerveztek.

Ritával (szimpatikus)

Csoportkép a felszólításomra

Andrés, a mexikói (nagyon jó arc)

Rita és Latin Lover Luis

Jól sikerült az este, két óra után az emberek nagy része elszivárgott, így tettünk mi is.

Ugyancsak tegnap vettem egy kártyafüggetlen mobilt potom áron Stefivel a Saturnban (15 EUR), és potom tarifákkal tudok telefonálni haza, vezetékes irányba (9 cent). Szóval most már van német telefonszámom is. Decemberre szerintem meglesz a német állampolgárság is, ha addig találok egy német feleséget! :)

Liebe Grüße,
Zozó