Drága Svájc!

Berlin után ellátogattunk néhányan cserediákok a svájci Bázelbe. Kicsit meredeken hangzik, hogy egy kimerítő berlini túra után egyenesen az ellenkező irányba vágok neki egy másik országnak, de engem csak lelkesített a lehetőség, hogy mehetek a többiekkel csoportosan. A hangsúly azért van a csoporton, mert egyrészt jó volt a társaság, másrészt pedig a német vasútnak van egy olyan kedvezménye, hogy öt fő jutányos áron utazhat 24 órán át tartományon belül korlátlanul. Mivel Bázel a francia-német-svájci határ mellett helyezkedik el, így a jegy oda is érvényes volt. A hosszú és kimerítő utazás ellenére is nagyon megérte elmenni ide, mert a város festői szépségű. Hamarosan meglátjátok!

Relaxáció

Kora reggel, 8 óra előtt keltünk útra, mert a menetidő odavissza kilenc (!) óra volt. Megvannak a csoportos utazásnak is a hátulütői, mivel a jegy csak a lassabb, régiós vonatokra (RB - Regional Bahn) vonatkozik. Az utazás során ezért volt időnk szusszanni és beszélgetni, poénkodni egymással. A vasúti közlekedés tényleg jó idekint, de a MÁV-hoz képest azért nem ég és föld a különbség. A hazai IC-k nem állnak messze az itteni ICE-vonatoktól (volt szerencsém ilyennel is utazni Berlinből hazafelé). A lassabb vonatok pedig itt is elég lassúak. Késések pedig ugyanúgy vannak a németeknél, hiába gondoltam korábban, hogy itt minden takkra pontosan közlekedik és nagyon tiszta. A tisztasággal általában nincs gond, bár egy-egy hajnali vonaton/villamoson mindig talál az ember egy-két kóborhányást.

4 órányi zötykölődés és három átszállás után végre megérkeztünk Bázel központjába. A tisztaságot itt komolyabban veszik, az árazást is. Nagyon durván el vannak itt szállva az árak, a magyar árszínvonalat szorozzátok legalább kettővel. Csak néhány példa, hogy lássátok: egy kakaóscsiga 500 Ft, egy doboz cigi 1600 Ft, egy Big Mac menü 2500 Ft, egy kávé 500 Ft, Gyros 1300 Ft... A lényeg, hogy nem bevásárolni jöttem ide. Bár a magyarhoz hasonlítottam, de a német árakhoz képest is elég durva az eltérés. Ezért sok svájci átjár vásárolni a németekhez a határ mellől. A németek pedig ide járnak dolgozni, hogy aztán otthon elköltsék a pénzt.

Bázel maga egyébként igen szép. Egyetemváros, itt található az ország legrégebbi egyeteme. Sokat dob a városon, hogy átfolyik rajta a Rajna. Elég sok városban voltam, amiken keresztülfolyik ez a folyó. Amellett, hogy szép, gazdaságilag is igen jelentős a folyami szállítás miatt (Duna-Majna-Rajna-csatorna).

Parkban

Séta a városban

Régi templom

Óváros

Óváros 2.

Őszi vásár, finom bundával - szívesen aludnék rajta valakivel
 a kandallóban lobogó tűz mellett

Itt is volt kínai étterem, csak kocsiból

Megnéztem a helyi kórházat is (a WC jó)

Rajna Bázelnél

Judithtal, a kirándulás főszervezőjével

Az utazó

Bal oldalon a Münster székesegyház

Hinták az őszi fesztiválon

A városban ebben az időben tartják az őszi fesztivált. Sok virsli, édesség, hinták, bolondkocsik és óriáskerék. Hasonló, mint egy német fesztivál, azzal a különbséggel, hogy itt nem igazán mértek alkoholt. A németeknél sokkal nagyobb hangsúly van a sörön, a fröccsön. A svájciak elég békések és ezért unalmasnak is tűnnek. Az emberek zárkózottabbak. Nyilván a hegyek, a viszonylagos elszigeteltség, és a másoktól való függőség hiánya miatt. Az árak természetesen itt is az eget verdesték.

Érdekes volt még, hogy a mexikói ismerősöm megjegyezte, hogy milyen feltűnő itt is az öregek nagy aránya már az utcákon is. Mexikóban közel sem lehet ennyit látni (mondjuk az egy elég fiatal nemzet, feltörekvő ország). Tényleg feltűnő. Mannheimben egészen sok öregemberrel találkozok a villamoson nap mint nap, ahogy befoglalják a helyeket a kis járókocsijukkal. Ez Európa egyik legnagyobb rákfenéje. Ha nem változnak a trendek, akkor 2050-re Európa népessége 100 millióval csökken. Ebből következik a másik súlyos probléma: a bevándorlás kérdése. Németországban 10-20%-a a nagyobb városok népességének már most is bevándorló. A kérdésre még keresik a választ, de egyelőre a válságkezeléssel vannak elfoglalva a politikusok.

Összességében szép képeket és élményeket raktározhattam el ismét magamban, hamarosan írok a nácikról!

Üdv,
Zozó