Az emaileddel feliratkozhatsz és kapsz levelet, ha új poszt született

2011. november 4., péntek

Berlin I. - odaút és első benyomások

Az elmúlt hétvégén teljesült egy régi nagy álmom, és eljutottam a csodálatos német fővárosba, Berlinbe. Rengeteg fantasztikus dolgot láttam, nagyon sokat kell még tanulnunk német barátainktól, azt gondolom. Persze azért nem kell teljesen elájulni sem tőle, vannak árnyoldalai is. Azonban épségben hazaérve azt mondom, teljesen megért minden áldozatot és fáradságot ez a túra. Történt velem 1-2 vicces dolog a 3 nap során, több új érdekes embert megismerhettem. A szállásért például nem fizettem egy centet sem. Hogy lehetett ez? Hamarosan kiderül!

Szombat kora reggel kikeltem nagy nehezen az ágyamból, hogy a költségek lefaragását célzó hat szendvicsemet elkészítsem. Utána rohantam ki a pályaudvarra, ahol a parkolóban találkoztam Manfreddal és 2 hölgy utasával, akik elvittek végül Berlinbe. Ezt a fuvart is a korábban említett német oldalon, a mitfahrgelegenheit.de-n találtam (ajánlom mindenkinek, aki olcsón akar utazni idekint). Négyen szorongtunk a kis zöld Honda Civicben, vagyis leginkább én nem tudtam kinyújtóztatni hosszú, megtermett és lomha tagjaimat, a lányok kis helyen is elférnek.

Útitársaim: Simone, az újságíró,
 Sabine, a divattervező
és Manfred a buszsofőr
Egészen hangulatosan telt el a hét órás út, többször megálltunk nyújtózni, az egyik benzinkútnál Manfred adott egy sört (alkoholmenteset), én cserébe adtam neki egy szendvicset, a lányoknak pedig narancslével kedveskedett. A pasi egyébként szereti a magyarokat, mert '89-ben Sopronon keresztül menekült át nyugatra a Magyar Vöröskereszt segítségével. A héten pedig nekivágott 6 hetes vietnámi hátizsákos túrájának egyedül. Azt mondta, hogy elég olcsón (6-7 dollár egy éjszaka többcsillagos hotelben a tengerparton) ki lehet jönni arrafelé, de Kambodzsa és Thaiföld drágább. A repülőjegy kerül a legtöbbe, de ha korán veszed meg, azon is spórolsz. Ki tudja, egyszer lehet, hogy én is kimegyek, ha összegyűlnek a túlórás szabadságaim (ő már 4 éve gyűjtögette a szabadnapjait erre a túrára). Berlinbe az anyját ment meglátogatni az egykori kelet-berlini. Elmondása szerint Mannheim nyugodtabb város, kevésbé zavarja össze, mint az óriási (3,4 milliós legnagyobb német város) Berlin.

Simone a mannheimi újságnál újságíró, vele sokat beszéltünk a nyomtatott sajtó viszontagságairól, a német pályakezdők nehéz helyzetéről, berlini fontos látnivalókról, a városról, kelet-nyugatnémet ellentétről, a török bevándorlókról és nem utolsó sorban a blogomat is megmutattam neki, hogy a szakmájánál maradjunk (nagyon tetszett neki, de inkább a képeket nézte a magyar nyelve miatt). A szőkeség divattervező Speyerben, az az álma, hogy egy napon a saját kollekciójával robbanjon be a divatvilág élvonalába. Sokat kell még fejlődnie hozzá, de szerintem az embernek jó, ha vannak merész álmai, amik a szemei előtt lebegnek célként.

Utunkat több dugó tarkította az autópályán, amin a személyautóknak nem kell útdíjat fizetniük. Ez egy német ismerősöm szerint rossz rendszer, mert így folyamatosan képződnek a dugók, jobb lenne, ha a minimális útdíjért cserébe nem kellene a dugókban rostokolni. A teherautóktól szedik az útdíjakat a pályán. Öt óra körül befutottunk végre a városba. Rögtön feltűnt, hogy rengeteg fa övezi az utakat, falfirka a házak falát a külvárosban. Már messziről látszott a város legnagyobb jelképe, Németország legmagasabb épülete (368 méter), a tévétorony.

Az egyik legzöldebb európai város
Tévétorony az Alexanderplatzon
Már a bevezető útszakaszokon is feltűnt, hogy milyen nagyok a terek, szélesek az utak a városban. Valahogy sokkal szabadabbnak érzi magát az ember a városban bolyongva, mint például Budapesten.

Alexanderplatz: a szocializmus nyomokban megmaradt
A híres találkahely, a világóra ugyanezen a téren
Megvettem a berlini welcome kártyámat, amivel 48 óráig utazhattam a városban korlátlanul és kedvezményeket is érvényesíthettem vele rengeteg helyen a városban (múzeumok, szórakozóhelyek, éttermek...). Már az első utazásom alkalmával megállapítottam, hogy Berlinben nagyon jó a tömegközlekedés, a legjobb, amivel eddig életemben találkoztam. A dolog jósága abból fakad szerintem, hogy a német vasúttársaság (Deutsche Bahn) által működtetett elővárosi vasút (S-Bahn), és a helyi tömegközlekedési vállalat (BVG) vonalai tökéletesen integráltak egymással (értsd: az átszállás nem okoz gondot a helyi közlekedésre). A nagy kapacitású S-Bahnokkal el lehet jutni a forgalmasabb helyekre (pályaudvarok, csomópontok), ezekről pedig elágaznak a BVG vonalai (busz, metró, villamos). Nem olyan, mint a pesti HÉV, ami csak a város széléről indul kifelé. Itt egészen behálózzák a várost a vasutak, lemennek a föld alá is, hogy egyszerűbb legyen a közlekedők dolga.

Metrókocsi belülről
S-Bahn (a német HÉV)
A berlini metró: régi kocsi, de gördülékeny
Emeletes buszokkal a nagyobb kapacitásért
Az első benyomások tehát meglehetősen pozitívak. Rövid sétát tettem a belvárosban a Brandenburgi kapuhoz, a német egység jelképéhez. Lenyűgöző a látványa!

Brandenburgi kapu este
Üzleti központ a Potsdamer Platzon
Ezután találkoztam a szállásadómmal, Joe-val. Őt a couchsurfing.com című oldalon találtam. A couchsurfing  (kanapészörfölés) lényege, hogy regisztrálsz a rendszerbe, mint egy közösségi oldalra, felírod, hogy milyen helyen tudsz fogadni embert, cserébe te is tudsz találni olyat, aki befogad téged teljesen ingyen a lakásába. Szóval nekem az bölcsész, angol Joe-nál sikerült megszállnom. Nagyon rendes volt, még a saját ágyát is átengedte nekem, mert a kanapé eléggé kicsinek bizonyult nekem. Mindenért cserébe azért vittem neki egy darab csabai kolbászt. Örült neki.

Én és Joe a szobájában
A szombat este folyamán még találkoztam két mexikói lányismerősömmel, akik egy nappal korábban jöttek Berlinbe. Megnéztünk 1-2 látnivalót, aztán nyugovóra tértem, hogy erőt gyűjtsek a másnapi városnézéshez.

Checkpoint Charlie: megmaradt amerikai ellenőrzőpont a falnál
Vacsora egy olasz étteremben Németországban egy magyarral és két mexikóival (globalizáció)
BZ, a helyi újság :)
Hamarosan folytatom egy történelmi eszmefuttatással, néhány szót írok a látványosságokról és megosztom veletek, milyen magyar hírességgel találkoztam Berlinben.

Üdv,
Zozó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése