 |
Graffiti a falon az East Side
Galleryn |
 |
| Az egység szimbóluma |
A fenti
idézetek segítenek közelebb hozni hozzátok a város szellemét. A város tényleg egy birodalmi központ, hiszen Berlint szánták a németek egy világszintű birodalom fővárosának. Miután nem tudtak már több gyarmatot szerezni, kirobbant az első világháború a nagyobb világpolitikai befolyás megszerzésére. Itt az Osztrák-magyar Monarchia a németek oldalán indult háborúba. Ezt a háborút vesztesként kellett zárnunk a németekkel együtt. A versailles-i aránytalan békeszerződések egyenesági következménye lett Hitler fasiszta rendszere és a második világháború (a két háború között 21 évet fegyverszünetként is fel lehet fogni). A vesztes második világháború következtében pedig a győztes hatalmaknak ismét meg kellett valahogyan büntetni a németeket, ezért négy megszállási övezetre bontották az országot (angol, amerikai, francia, szovjet), csakúgy, mint Berlint is. Az ország két részre, a Német Szövetségi Köztársaságra (NSZK, székhelye Bonn) és a Német Demokratikus Köztársaságra bomlott (NDK, székhelye Berlin). A szovjet zónát a vasfüggönnyel, majd az egyre növekedő keletnémet menekülthullám miatt Berlint, az addigi szögesdrótot lecserélve, egy fallal választották ketté 1961-ben. Egyik éjszakáról a másikra családokat szakítottak el egymástól. A berlini fal felhúzását megelőző 10 évben kb. 2,5 millió NDK-s állampolgár menekült nyugatra. Utána szigorúbb határellenőrzés következett, ezért egyre többen haltak meg a menekülés miatt. A kettéosztott Berlin a megosztottság és a hidegháború egyik szimbólumává vált. 1989-ben a rendszer összeomlása után a fal is leomlott, Németország ismét egységes lett. Az
egység jelképe a fal létezése alatt a senki földjén álló Brandenburgi kapu lett.
 |
| Holokauszt Emlékmű |
A városnak van egy sajátos hangulata. Iszonyatosan sokszínű, rengeteg lehetőséggel szembesülhetünk (kultúra, szórakozás, történelem...). Berlinben több dolgot megérthet az ember a német történelemből, itt jöttem rá, milyen sokat is jelent az egység egy közösség számára, és hogy milyen károkat okoz, ha erőszakkal szétszakítanak valamit. A fal vonala mind a mai napig látszik a kockakövek között, az emlék az emberek között él tovább. A németeket és a turistákat nem hagyják felejteni. A monumentális Holokauszt Emlékmű és Múzeum, ami a legyilkolt 6 millió zsidónak állít emléket, nap mint nap emlékezteti az arra járót a szörnyű emlékekre.
 |
| Csak felfelé vezet az út |
A város egyik jelképe a 70 méter magas Győzelem oszlopa (Siegessäule). Még 1873-ban állították fel a németek franciák felett aratott győzelmei dicsőségére. Nagyon jól mutat az óriási körforgalom és a hatalmas, gyönyörű közpark, a Tiergarten középpontjában. Érdekesek ezek a magasba törő jelképek. Ha megfigyelitek, akkor az összes nagyobb nemzet fővárosában megtalálható egy magasba törő monumentális jelkép. Ha Londonban járunk, akkor ott találjuk a
Nelson-oszlopot a Trafalgar téren a spanyol armadát megsemmisítő csata emlékére, ha Párizsban, akkor ott van a
Diadalív a napóleoni győzelmeknek, ha Barcelonában, akkor ott magasodik a
Kolumbusz-oszlop, ami a nagy felfedezéseknek állít emléket, végül, de nem utolsó sorban említhetjük a
Washington-emlékművet is. (
New York pedig ezernyi felhőkarcolójával az álmok, a vágyak elérésének szimbóluma, igazi sikerközpont) De nem kell ilyen messzire mennünk. Elég, ha kimegyünk a Hősök terére, mert elég sok a hasonlóság: Gábriel arkangyal egy az egyben másolja Viktóriát a Győzelem oszlopának tetején. Az ég felé törekvés, ezek az ágaskodó jelképek az adott nemzet potenciálját akarják jelenteni. Ha elhalad mellettük az ember és feltekint egy ilyen emlékműre, rögtön emlékezteti a történelem dicsőséges pillanataira, ami büszkeséggel tölti el.
 |
| Győzelmi képek a talapzaton |
 |
| Körforgalom és a három győztes hadvezér (Bismarck középen) |
 |
| A város, a közpark és a forgalom - hatalmas terek |
Ezután sétát tettem a Tiergartenben. Talán ez volt az a hely, ami leginkább megfogott a városban: a béke és a tiszta levegő szigete. A város tüdejének tekinthető a központi elhelyezkedés miatt. Miután beléptem a parkba a zajos körforgalomból, máris frissebb levegőt éreztem, és pár perc után bele is feledkeztem a természeti szépségekbe, olyan volt, mint a budai erdőkben sétáltam volna, csak éppen a város kellős közepén. Az ősz különösen széppé tette a fákat a millió színárnyalattal.
 |
| A Spree partján |
 |
| Csendes séta a hulló levelek között az élet alkonyán (milyen költői vagyok ma) |
 |
| A park szívében |
 |
| Belső tó |
 |
| Színek kavalkádja |
 |
| Pingpong (nagyon hiányzik!) |
Ezek után meglátogattam a kötelező látnivalókat is, amiket az alábbiakban láthattok.
 |
| Menő éttermek a Sony Center mellett |
 |
| Üzleti negyed a Potsdamer Platzon |
 |
| Reichstag |
 |
| Modernitás és történelem |
 |
| A berlini dóm |
 |
| Filmbemutatóra készülve a vörös szőnyegen a Filmhausnál |
 |
| A berlini főpályaudvar 5 szintes épülete |
 |
| A város jelképe, a medve (Bärlin a város vicces neve) |
Ellátogattam a híres-neves tévétoronyba is. Elég hosszú sorok szoktak itt állni, hogy 205 méteres magasságból lássák a várost elterülni. Én nyitásra mentem oda, ezért "csak" fél órát kellett várnom a 6 m/s-os liftezésre, dugult a fülem rendesen. A látványt mindenkinek látnia kell, mert elég sokáig ott tartja az embert. Érdemes tiszta időben menni. Azért javaslom a torony meglátogatását, mert ezután a városban is könnyebb lesz a tájékozódás, sok látnivalót már innen is le lehet csekkolni.
 |
| A Rotes Rathaus felülnézetből |
 |
| A Spree folyó |
 |
| A felújításra váró Alexanderplatz |
 |
| Világváros |
 |
| Múzeumsziget - több jó múzeum a Spree ölelésében, ide érdemes eljönni |
 |
| Demszkyvel Berlinben |
Ért egy meglepetés a nap során. A Brandenburgi kapunál, a Párizs téren bóklászva fedeztem fel, hogy Budapest 20 évig regnáló főpolgármestere, Demszky Gábor a fiával bringázik. Leszólítottam (Jó napot kívánok!), majdnem leesett a bicikliről. Azért örült, hogy magyar hangot hallott, és én is örültem, hogy magyarral találkozhattam. Elbeszélgettünk negyedórát a magyar politikáról, a múltról, a jövőről. Ezután nem lett jobb kedvem. Megkérdeztem, hogy mit keres itt Berlinben, és azt mondta, hogy elnyert egy hosszabb német ösztöndíjat, amelynek keretében könyvet ír az elmúlt húsz évről idekint. Ez elég jól hangzik, Titeket is buzdítalak, hogy nyitott szemmel járjatok és keressétek a külföldi ösztöndíj-lehetőségeket! Utána el is húztak a fiával a Pergamon-múzeumba, mert nem sok idő volt zárásig.
Összességében Berlin egy nagyon izgalmas város, hagyjatok hosszabb időt (1 hét) a felfedezésére. A városnézés fáradalmai közepette ne feledkezettek el a megértésről és a befogadásról sem, mert a város minden részlete beszél hozzátok. Engem legjobban a város történelmi háttere ragadott meg, de ugyanúgy vonzó a hanyag romlottság és az elegancia harmonikus elegye is. Az emberek kedvesek és segítőkészek voltak, az útbaigazítási feladataikat mindig készségesen ellátták. Emellett még fontos megjegyezni a legendás éjszakai életet is. A klubok egy része másnap délig van nyitva, addig buliznak az emberek. Sajátos látvány, ahogy feljönnek reggel a sápadt zombik egy-egy buli után. Berlin éjszakai képe azért árnyaltabb, elég sok rossz arcú ember tűnik fel az éjszakában, de a közbiztonság erős. Mégsem árt vigyázni, mégis egy igazi világvárosról van szó.
Egy biztos: a közeljövőben visszatérek ide, hogy alaposabban a dolgok mögé nézzek!
Veletek mi a helyzet? Írjatok, ha van valami, készséggel válaszolok! :)
Üdv,
Zozó
"Berlin mindazt megtestesíti, amit kulturális értelemben New York, közlekedési rendszer tekintetében Tokió, habitusban Seattle, történelmi értékek tekintetében pedig… hm, Berlin." (Hiroshi Motomura, amerikai jogászprofesszor, 2004)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése