A német egység napja

A mai nap Németországban nemzeti ünnep: a német egység napja, munkaszüneti nap. Ma történt 21 éve, hogy kikiáltották Berlinben a Reichstag előtt ünneplő tömegnek: Németország ismét egységes lesz. 41 év után az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság - a nyugati rész) és az NDK (Német Demokratikus Köztársaság - a keleti rész) egyesült. 1990. október 3-a logikus következménye a berlini fal leomlásának, ami majdnem 1 évvel korábban következett be. Hasonló eufória lett úrrá az ünneplő tömegen, mint nálunk, amikor kikiáltották a köztársaságot. Nem is csoda, hiszen ekkor söpört végig Európán és a világon a változás szele, egy új világrend kezdete. A feketeleves csak ezután következett.

Néhány gazdasági adat, hogy értsétek, mire gondolok. Az NDK termelékenysége az egyesülés évében csupán harmada volt a nyugati országrésznek.  A keleti farmoknak csupán két százaléka működött nyereségesen. 4 millió állami alkalmazottal kellett valamit kezdenie az új kormányzatnak, hatalmas lett a munkanélküliség. Az NDK-s termékek a piacgazdaság feltételei mellett nem voltak versenyképesek. A KGST összeomlásával elvesztették a főbb felvevőpiacokat. Miután a keletnémet bérek több lépcsőben jelentős mértékben megemelkedtek (1990 és 1995 között a keleti bérek a nyugati bérek arányában 35%-ról 74%-ra nőttek), a keleti munkaerő szinte egyetlen előnyét, az olcsóságát is elvesztette. Az infláció, a németek egy fő mumusa, jelentősen emelkedett a keleti országrészben (elérte a 13%-os szintet is 1991-ben). További súlyos problémaként nehezedett az egyesítésre, hogy az NDK volt gazdaságilag az egyik leginkább központosított szocialista ország, a kelet-német árszerkezet volt a legtorzabb a legmagasabb szubvenciókkal, a magánszférában a piaci magatartásnak igen kevés nyoma található.

Egyszóval gazdasági-társadalmi sokként hatott az újraegyesítés. A gazdagabb egykori NSZK-s tartományok külön támogatták a keleti rész felzárkózását. 2009-es adatok szerint 1,3 trillió (1300 milliárd) euróba került addig a felzárkóztatás Németország számára. A teljes felzárkózás azonban még várat magára. A jelenlegi egy főre jutó kibocsátás a keleti részen még mindig csak kb. 70%-a a nyugati országrésznek. Azonban hozzá kell tenni, hogy ez óriási előrelépés az 1990-es 30%-os adathoz képest (a következő évtized végére a 80%-os szint elérését jósolják). A keleti munkanélküliség ellenben még mindig duplája a nyugatinak.

Bár még nem jártam a keleti részen, de németekkel beszélgetve megtudtam, hogy a kelet-nyugati különbségek jelen vannak, bár nincs komoly ellentét közöttük. A keletieknek Ossie a becenevük, a nyugatiaknak pedig Wessie. Ezeket a neveket csak egymás között használják a németek, könnyen meg lehet sérteni vele embereket, szóval csak hallgatólagosan van meg az ellentét a két országrész között. Azt hallottam, hogy amint átlép az ember Berlin keleti részébe, azonnal látszódnak a különbségek, és ott elég sok mindent megérthetünk erről a különbözőségről. 

A Balaton kedvelt találkozóhelye volt a németeknek az átkosban.
 Ez a kép tényleg többet mond ezer szónál

Nekünk, magyaroknak is volt szerepünk a német egyesítésben, bár ezt hajlamosak vagyunk túlértékelni, inkább szimbolikus a jelentősége. De kétségkívül mérföldkő a német újraegyesítés történetében. Amikor Horn Gyuláék átvágták Sopronkőhidánál a vasfüggönyt 1989-ben az ún. páneurópai pikniken, felgyorsultak a keleti bomlás eseményei. Felemelő lehetett látni, ahogy a vasfüggöny elbontása után több száz várakozó keletnémet áttör a határon az autóikat hátrahagyva, s a határ túloldalán már várták őket a nyugati családtagjaik. Az érvényben levő lőparancs ellenére a magyar határőrök békésen szemlélték, amint percek alatt 600-an tódulnak át a határon a keletnémetek. Magyarként büszke vagyok, hogy részt vettünk egy ilyen óriási történelmi eseményben egy ilyen gáláns lépéssel. A németek azóta is hálásak nekünk ezért.

A kelet és nyugat lélekben ekkor már egyesült

Én személy szerint azt gondolom, hogy nem lehetett más út, mint a két országrész egyesítése, vállalva ezzel mindenféle költséget, ami a felzárkóztatással kapcsolatban felmerül. Valószínű, hogy a régi NSZK ma előrébb lenne a sokáig koloncként kezelt NDK nélkül. De az összetartozás iránti igény - helyesen - felülírt minden gazdasági érvet, így mára az NDK kiemelkedhetett a szegénységből, és elfogadható nyugati életszínvonalon élnek az ottani Ossie-k.

Párhuzamot vonhatok a 2004-es kelet-európai EU-bővítés és a német újraegyesítés között, hiszen Európa sem lehet teljes kelet nélkül. Ezért a 15-ök vállalták a keleti bővítést egy nagy lépésben annak érdekében, hogy senki ne maradjon ki az európai családból. A bővítés mérete igen nagy volt, talán túl nagy is, de ezzel kapcsolatban vannak még viták. Egy-egy ország "erőszakos", gyors ütemű felzárkóztatása nem mindig vezet célhoz, sőt veszélybe is sodorhatja az egész EU-t, ahogyan azt Görögországnál is láthatjuk. Az ilyen válságok ugyanakkor együttműködésre, közös munkára kényszerítenek, amely révén egy, a korábbinál ütőképesebb EU is létrehozható. A német egyesítés példáján is láthatjuk, hogy van kipróbált, működő út a felzárkóztatásra. Ilyen gyors felzárkózás nekünk, magyaroknak nem lehetséges, és nekünk is sokat kell tennünk azért, hogy 30-40 éven belül átlagos EU-életszínvonalon élhessünk. Szerintem egyre több ember fogja fel idővel az egyéni erőfeszítések fontosságát és elkerülhetetlenségét.

Isten éltessen, Németország!