Az emaileddel feliratkozhatsz és kapsz levelet, ha új poszt született

2011. október 6., csütörtök

Emlékezzünk meg az aradi vértanúkról

1849. október 6-án halt meg az a 13 honvédtiszt, akiket a császári hatalom végzett ki kegyetlenül az orosz segítséggel levert magyar szabadságharc miatt. Mai fejjel fel nem foghatom, milyen szenvedély fűtötte ezeket a tábornokokat akkoriban. Nemcsak magyarok, hanem többféle nemzetiség leszármazottai voltak, akik készek voltak feláldozni a saját életüket is egy magasabb célért. Ezen tényleg gondolkodjatok el egy kicsit. Mennyit kellett harcolnia őseinknek azért, hogy a ma már alapértelmezésként kézhez  kapott szabadságot és függetlenséget kivívják?? Nagyon nagy kincs ez. Éppen ezért álljunk meg egy percre, és emlékezzünk meg róluk:


"Lőpor és golyó általi halállal halt (reggel fél hatkor):

1. Lázár Vilmos, főtiszt (ezredes),
2. Gróf Dessewffy Arisztid, tábornok,
3. Kiss Ernő, tábornok,
4. Schweidel József, tábornok,

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kötél általi halállal halt (reggel hat óra után):

5. Lovag Poeltenberg Ernő, tábornok,
6. Török Ignác, tábornok,
7. Lahner György, tábornok,
8. Knezić Károly, tábornok,
9. Nagysándor József, tábornok,
10. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, tábornok,
11. Aulich Lajos, tábornok,
12. Damjanich János, tábornok,
13. Gróf Vécsey Károly, tábornok.

Mint az elmúlt 20 évben, idén is megkoszorúzza az emlékművet a SZISZ (Széchenyi István Szakkollégium)
Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól, Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért a legenda szerint Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét, bár ezt korabeli források nem támasztják alá, erre bizonyíték nincs.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették ki. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait."


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése