Az emaileddel feliratkozhatsz és kapsz levelet, ha új poszt született

2011. október 4., kedd

Mesés tájakon jártam

Sziasztok!

Visszalendülve mindennapjaim leírásába most a délnémet túránk leírásával folytatom internetes naplóm bővítését. Az első rész következik.

Indulás
Gyakorlatilag az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy csatlakozok ahhoz a csapathoz, akik ellátogatnak Münchenbe, a legendás Oktoberfestre. Úgy indultam el, hogy tudtam, nem lesz hol aludnom. Mivel alapvetően kockázatkerülő vagyok, először nem akartam menni, de utána rábeszéltek Marcosék, hogy ennyi kalandot igazán bevállalhatnék. Ezért úgy döntöttem, mivel egyszer élek, hogy megyek! Marcos barátja, Dani itt csövelt még pár napot Mannheimben a szobánkban, miután  visszatértek Szardíniáról. Így neki is kapóra jött, hogy a mexikói Armando a többi mexikói barátaival találkozik az Oktoberfesten. Azért jött kapóra, mert Dani Münchenben tanul, és most már ideje visszamenni neki, mert 1-2 héten belül kezdődik a tanítás.


Armando szerette a kocsit
Marcos, Angela és Dani
Szóval péntek délelőtt 11-kor útra keltünk egy bérelt autóval öten. Németországban ez a legolcsóbb módja az utazásnak. A vonat olyan drága, hogy ha egyedül mennék el pl. Berlinig kocsival, még az is olcsóbban kijönne, mint ha vonattal mennék. Elég kényelmes volt az utazás, mivel Armando egy új A6-os kombit bérelt.  Mivel Magyarországot nem nagyon jegyzik nemzetközi szinten, legalábbis a nagyobb nemzetek gyermekei nem igazán tudnak semmit rólunk, ezért próbálok maradandó infókat átadni rólunk. Mivel mindenkinek bejött az autó, ezért mondtam, hogy igen, ez az autó Magyarországon készült (mutattam a kocsin a Made in Hungary feliratot). Ez biztos megmaradt nekik, meg az is, hogy nálunk jó mérnökök dolgoznak. Tényleg nagyon jól ment az Audi (2000-es turbódízel), csak úgy harapta az utat.

A német autópálya, az Autobahn messzeföldön híres arról, hogy nincs rajta sebességkorlátozás, bármennyivel lehet közlekedni. Ez ebben a formában nem igaz. Rengeteg 120-as, 100-as, 80-as tábla tarkította az út szélét. Ezek részben felújítások, bővítések miatt voltak kirakva, viszont az esetek többségében csak úgy kirakták őket. Szóval többször kellett lassítani, mint egy magyar pályán. De amikor lehetett nyomni, akkor a korábban autóversenyző Armando nyomta is. Többször csikorogtak a kerekek is, menő volt.


Lindau, kikötő, a háttérben Svájc
Első célállomásunk a kirándulás jegyében a Neuschwanstein-kastély volt. Ez a világ egyik csodája, de erről kicsit később. Magammal vittem az útikönyvem, amit Janiéktól kaptam, ez alapján javasoltam, hogy útba ejthetnénk a Bodenseet (Bódeni-tó). Lindau, a tó keleti csücskén fekvő város útba esett München felé, minimális plusz menetidőt okozva. Az édesvizű tóról annyit érdemes tudni, hogy három ország határán fekszik (Németország, Svájc, Ausztria), hogy Közép-Európa harmadik legnagyobb tava a Balaton és a Genfi-tó után. És persze gyönyörű! Szeptember-október kezdetével állandó köd telepszik a tóra egy jó darabig, nem látszódnak teljesen tisztán a hegyek, ezért nyáron még szebb a környék.

A Bodensee partján
Nyugodtság és turisták a parton
Álmos kisváros
Rövidebb gyönyörködés és séta után továbbindultunk a Neuschwanstein-kastélyhoz. Mivel én voltam a segédpilóta, aki felügyelte a navigációt és a zenét, láthattam, hogy az út javarésze alatt 800-1000 méteres tengerszint feletti magasságon autóztunk. Rajtam kívül a kocsiban 4 spanyol ajkú utazott, ezért a beszélgetések 80-90%-a ilyen nyelven zajlott. Egyre jobb lesz spanyolból a hallás utáni szövegértésem. Az odafele vezető úton is nagyon sok szépet láttunk, alább láthattok néhány példát. 

Juhász a birkáival
Háttérben az Alpok
Kis vidéki templom és a hegyek tövében
Az ég kék, a fű zöld (mindenhol). Hogy csinálják?

A mese valóra vált
Két óra autózás után odaértünk az egyik legszebb helyre, amit valaha láttam. Igazából először egy képes könyvben találkoztam vele otthon, úgy tíz évesen. Abban elég meseszerűnek tűnt. Amikor a hegyek közül előbújt a neuschwansteini kastély (szó szerinti fordításban újhattyúkői kastély) sziluettje, nehezen hittem a szememnek. Komolyan, egy álom kezdett életre kelni. A kastélyt a félénk II. Lajos építtette a 19. század végén, hogy elbújhasson a külvilág elől ide, a hegy tetejére. A kastély volt az ihletője Csipkerózsika történetének, illetve ez a kastély van a Walt Disney logójában is. 2007-ben döntős volt a világ hét új csodája szavazáson. Ez Németország egyik leglátogatottabb helye, amit a legtöbben fotóznak, én is lőttem pár képet. A kastély alatt elterül egy kis falu, ahonnan a parkolás után a félórás meredek gyalogtúra végeztével eljutottunk a kastélyhoz.

Útban felfelé
Belső udvar
Külső kép
Csodás kilátás a naplementében

Ezután tényleg München felé vettük az irányt, ahova 21 óra után meg is érkeztünk. Armando (becenevén Mane) elvitt mindenkit a szállására. Marcos Dani szobájában aludt, ami egy kis egérlyuk, így én már nem fértem be. Angela, a szőke kolumbiai lány pedig egy barátjához ment. Maneval elmentem a hoteljához, ahol megszállt egy mexikói haverjával. Tudni kell, hogy az Oktoberfest idején szinte lehetetlen olcsó szállást találni, ezért ő pl. 200 eurót fizetett két éjszakáért.

Ezután elmentünk négyen fiúk vacsorázni egy helyi japán étterembe, ami még olcsó is volt, mivel a szusi darabja 1 euróba került. Ez az előnye annak, ha van egy ember veled, aki ismeri a várost. Dani ismeri az olcsó helyeket, beszél németül, jóban van a séffel is. Először ímmel-ámmal, utána egyre nagyobb kedvvel faltam be életem első szusijait. A szusi nyers halból készül, alá rizst raknak, és szójaszószba mártogatva ettük meg. Finom volt, este 11-kor éppen elég 4 nagyobb falat hús.

Barátkozom a pálcikával

Mint olvashattátok, szép helyeket jártam be aznap. A következő bejegyzésekben fény derül, hol sikerült hajlékot találnom, illetve mesélek Münchenről, erről a csodás városról, és a világ legnagyobb fesztiváljáról, az Oktoberfestről is.

Addig is jók legyetek!

Üdv,
Zozó

ui: többen kezditek hiányolni a videókat. Hamarosan lesznek azok is, ne féljetek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése