Az emaileddel feliratkozhatsz és kapsz levelet, ha új poszt született

2011. október 5., szerda

München - a város, aminek szíve van

Sziasztok!

A mai bejegyzésben a városról fogok írni. Úgy döntöttem, hogy az Oktoberfestre szánok egy külön bejegyzést, mert a kettő együtt túl hosszú lenne. A címben szereplő mondat a város szlogene, ami tényleg igaz. Ha tovább olvasol, kiderül, miért!

Gazdasági központ
München Bajorország, a legnagyobb német tartomány székhelye, a harmadik legnagyobb német város Berlin és Hamburg után. München Németország gazdaságilag legsikeresebb városa 2007-ben (több tényező figyelembe vételével: bruttó bevétel, beruházások, munkanélküliség, jól képzett munkaerő), és ezt a címet hosszú időn át nem fogja elvenni tőle senki. A vásárlóerő tekintetében is magasan az első (2010-ben átlagosan 24.879 EUR/fő). A város népessége kb. 1,37 millió fő, amelynek 23%-a nem német állampolgár. A nem német állampolgárok 41%-a EU-állampolgár. A bevándorlók nagy aránya a város folyamatos fejlődésének köszönhető, a munkanélküliségi ráta csupán 4%-os jelenleg. Egy brit magazin egy 40 nemzetközi várost tesztelő felmérésében Münchent hozta ki a legélhetőbb városnak 2010-ben. Ezekből látszik, hogy egy igen fejlett, gazdag városról beszélhetünk. A város világhírét kétségkívül az Oktoberfest nevű sörfesztivál biztosítja, amit évente kb. 7 millió ember látogat meg, erről bővebben egy későbbi bejegyzésben.


Ez még nem tesz egy várost kedvessé a szememben, bár kétségkívül vonzódom a nagy irodaházakhoz. A kultúra, a régi szép, historikus épületek szintén nagyon sokat adnak a város hangulatához. Ezek közül néhány példát láthattok lent. A város központi része az óváros, egy hosszú sétálóutcával (Marienplatz és környéke). Tele van menő boltokkal, nagyon széles az utca, több ezer ember hömpölyög rajta végig nap mint nap. Az utcát szép régi épületek szegélyezik.

Szép templom az Oktoberfesthez közel
Belváros
Fünf Hofe - az előkelő bevásárlóközpont
Diadalív
Városháza
XVI. Benedek pápa itt volt érsek, Münchenben
A hatalmas Frauenkirche (az előző kép ebben a templomban készült)
Karlstor, az óváros bejárata
Festékszórós emberek
Voltak ezek az idegesítő, festékszóróval lefújt szoboremberek az utcákon, akik mindenhol jelen vannak a világon, ahol sok a turista. Ők nem kellettek volna, valamiért nem kedvelem őket. Olyanok, mint az esőindiánok, akik pánsípon zenélnek a Keletinél. Az emberek imádnak velük fotózkodni. Azért egy fokkal jobbak, mint a csövesek, mert legalább megdolgoznak a pénzükért.
A lenti képen látható óriásrántotthúst szintén egy Dani által ajánlott olcsóbb étteremben sikerült megennem, nagyon finom volt!

Óriási és finom Wiener Schnitzel

Futurisztikus metróállomás UV-fényekkel
A város közlekedése kiváló. Kb. 100 km metróvonal segíti a gyors és hatékony közlekedést a városban. Itt is jellemző a frankfurti jelenség: majd minden sarkon van egy metróállomás. Azonban a müncheni metró magasan veri a frankfurtit. Mind az állomások sokkal szebbek, mind a metrókocsik sokkal jobban néznek ki, és tényleg metrók, tehát nincs villamosvezeték felettük. Az Oktoberfest miatt rengeteg ember használta a közlekedéshez, és jól is működött. A metró- és S-Bahn-hálózatot egyébként az 1972-es müncheni olimpiára készítették el. A müncheni olimpia arról vált hírhedtté, hogy 5 palesztin terrorista 9 izraeli sportolót túszul ejtett, majd egy tűzharc folyamán valamennyien életüket vesztették. Elég nagy hiba csúszott a szervezésbe, de nem fújták le a rendezvényt, pedig sok sportoló megtört lelkileg és hazarepült.

Ha már negatív dolgok: Hitler Münchenben hajtotta végre híres sörpuccsát. 1923-ban Hitler párttársaival együtt egy puccsot tervelt ki egy müncheni kocsmában, viszont nem sokkal után le is tartóztatták, majd 5 évre bebörtönözték hazaárulásért. Börtönévei alatt írta meg a Mein Kampf-ot (Harcom), ami a náci ideológia alapjául szolgált. Valahol azért vicces, hogy még mindig a náci szó jut először az emberek eszébe a világon, ha a németekről van szó. Gyúrás közben beszéltem egy némettel erről. A konditeremben mindig németül szólnak először az emberhez, aztán én angolul szólok vissza általában, és ez a csávó megjegyezte kiakadva, hogy elege van már abból, hogy ha fellép a netre, és mondja, hogy német, akkor szinte rögtön lenácizzák. Durva, de létezik ez a jelenség.

Itt igényesebbek az aluljárók
Belülről olyan, mint egy űrhajó
Ami a címben levő szívét megadja a városnak az a bensőségesség. Amikor éjjel sétáltam a belvárosban, még mindig rengeteg ember andalgott az utcákon. Ami meglepő volt számomra, hogy számos együttes zenélt az árkádok alatt. A sétálóutca itt tényleg sétálóutca: széles kialakítású, nem hajtanak biciklisek közéd, a régi épületek nagy árkádjai alá pedig behúzódhatsz eső elől, vagy épp zenélhetsz a barátaiddal, mutatványozhatsz. Pestről hiányolom az ilyen közösségi tereket, kevés van belőlük. Talán a Gödröt tudnám megemlíteni, ahol ilyenek történnek, de az is csak egy kis pont a nagyvárosban.

Lazább stílus


 Ezt is játszották

A rögtönzött koncerteken sok ember vett részt, a kontakt megvolt a közönséggel, ráadásul teljesen ingyen! A belváros épületei szépen ki vannak világítva, kellemes hely egy könnyed esti sétához.

Ludwigskirche


Szökőkút a belvárosban






.













Allianz Aréna

Megtekintettem még az egyik metróállomástól nem messze fekvő modern stadiont, a világ egyik legszebb sportlétesítményét, az Allianz Arénát. Két csapat birtokolja: a Bayern München és a TSV 1860 München. Amikor a Bayern játszik, akkor a balra látható piros színben izzik, ha a másik csapat, akkor kéken világít. Ha más csapatok játszanak, akkor pedig fehér színre vált.



A város nagyon élhető és lenyűgöző, az egyik legjobb város, amit valaha láttam, tudnék itt élni, van sok munkalehetőség, ahol az angollal is el lehet boldogulni. Egyszer lehet, hogy visszatérek ide hosszabb időre. Bár - amint láthattátok - így is sokat láttam a városból, de közel sem mindent, mert elment az idő az Oktoberfestre. Ha mentek Münchenbe, mindenképp nézzétek meg az olimpiai parkot, a BMW-gyárat, a híres múzeumokat, és az angol parkot, ahol lehet szörfözni is. Én még biztos visszatérek legalább egyszer, mert nem éreztem át teljesen a várost. Ha meglátogatok egy várost, szeretem azt átnézni minden oldalról, hogy megértsem, ott hogyan működnek a dolgok.

Üdv,
Zozó

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése