Suna fodrászat

Sziasztok!

Eléggé megnőtt a hajam már, ezért úgy döntöttem, keresek egy megfizethető árú fodrászt. Korábban jártam az IKEA-ban, akkor láttam még, hogy vannak olcsóbb fodrászok (értsd: 8-11 EUR) a város szélén. Mire a hajam már kezelhetetlen méretű lett, nem volt más választásom, elmentem. A 8 eurós éppen zárva volt, ezért elmentem a közeli 11 eurósba, a Suna fantázianevű fodrászatba. Egy meleg fodrászfiú kezelésbe vett. Németül mentek az instrukciók, mivel nem tudott angolul, de sikerült megértetnem magam. Elég sűrű, dús hajam van, a fodrászok általában dicsérik. Valójában olyan, mint a kefe, 4-5 forgóval, erős szálú. Ezért nem tudok hosszabb hajat növeszteni, mert mikrofonfejem lenne. Pedig egyszer kipróbálnám, de borzasztó hülyén nézne ki a nagy fejem hosszú hajjal.

Miután több lépcsőben ollóval próbálta rövidre vágni a felső részt, még mindig hosszúnak találtam, és mondtam, hogy essen neki inkább géppel. Nagyon készséges volt, mindent úgy csinált, ahogy mondtam. Ez lett az eredménye:

Utána

Előtte (a worms-i dóm mellett)

Rövid lett, de általában azt mondják nekem a fodrászok, hogy "ez majd 1 hét múlva lesz jó, amikor nő egy kicsit." Ez csökkenti bennem azt az érzést, hogy már megint elrontották. :)

Nem igazán történt velem sok érdekes mostanság. Az utóbbi héten a szakmaiság került előtérbe, több dolgom akadt az egyetemen (csoportmunkák, egyik nap 8 órás szeminárium egy workshoppal egybekötve), így elég fáradt lettem a napok végére. A 8 órás szeminárium megér pár mondatot. A kreativitás és vállalkozás nevű óra eheti alkalma egy egész napos műhelymunka (workshop) lett. Csapatokra lettünk osztva, és azt a feladatot kaptuk, hogy találjunk ki egy okos megoldást, találmányt a takarítás megkönnyítésére. A rendezvényt a Vileda, a híres felmosómárka támogatta, mivel Mannheimtől nem messze található a német cég központja. Hoztak mindenféle takarítóeszközt, amiket fel lehetett használni a prototípus elkészítésekor. Minden csapat kapott maga mellé egy moderátort, aki segítette a közös munkát.

Első lépésben interjúkat kellett készítenünk az utca emberével a takarítási szokásairól (mit szeret? mit nem szeret? mivel lehetne megkönnyíteni?). Ezeket utána szintetizáltuk, olvastunk hozzá statisztikákat, és post-it-ekkel felragasztottuk a főbb irányokat, gondolatokat flip chartokra. Ezt követően kellett ötletelnünk, hogy milyen találmányokat akarunk a felmerült problémákra létrehozni; mindenféle őrült ötlet előkerült. De ez volt az egész lényege, hogy nincs rossz ötlet, merjünk próbálkozni mindenfélével, és inkább a tesztfázisban bukjunk el vele, mint a fogyasztók előtt. Ezután kiválasztva a legjobb ötletet, készítettünk rá egy prototípust, amit egy oldottabb prezentáció keretében be kellett mutatni a csapatnak. Mi olyan kesztyűt készítettünk, amivel lehet port törölni. Különleges anyag, ami magához vonzza az apróbb porrészecskéket, mosógépben könnyen mosható. Nagyon viccesre sikerültek a bemutatók, a Vileda vezetői is élvezték, kiváló nap volt! A végén adhattunk visszajelzést szóban (Like & Wish). Említették a cég képviselői, hogy nagyon tetszett, hogy milyen energikusan teljesítettünk, sok hasznos ötletet hoztunk össze. Erre mondta az egyik résztvevő, hogy szeretné, ha szólna a cég, ha valamit felhasznál a prototípusaink közül. Én erre mondtam, hogy annak is örülnénk, ha az ebből bejövő profitból részesedhetnénk.. A csapatunkban volt egy görög srác is, nem tett hozzá semmi érdemlegeset a munkához, de legalább nem hátráltatott annyit. Nem véletlenül egyensúlyozik az országuk a csőd szélén. Ezen a linken találjátok meg a szervezőket: http://inventedhere.de/

Ez a videó pedig jól összefoglalja, hogy mi történt ezen a napon:

Ma este történt, hogy a mannheimi színházi társulat néhány tagja előadott az idei évadból néhány részletet. Az egyetem egyik diákszervezete meghívására jöttek el 8-an az egyik díszterembe. Énekeltek, játszottak, zenéltek. Nagyon szórakoztató és könnyed volt. Bár a német nyelv miatt nem értettem sokat, de átjöttek az érzelmek, jól csinálták. Ilyet lehetne Magyarországon is csinálni. Az egy órás ingyenes előadás után (6-7 jelenet, a színészek végig a színpadon ültek székeken a nézőket figyelve, többször elég közel jöttek a nézőkhöz, ami utálok) lehetett akciós jegyeket venni az előadásokra (többet még be sem mutattak). Mikor a végén viharos tapssal köszöntük meg a fellépést, hirtelen elkezdett hiányozni a színjátszó, már jó régen találkoztunk. Az otthoniak még jobban, igyekszem skype-polással csökkenteni a hiányukat, de nyilván nem ugyanaz...