Vásárlás, Stammtisch és lottó

Schönen Tag!

Tegnap vásárolgattam, mert kellett pár dolog. Ezért elmentem az IKEA-ba, vettem egy szárítót meg pár szarságot a konyhába. 

Ugyanolyan, mint Pesten

Amúgy utálom az IKEA-t, mert túl nagy, nagyon nehezen találni meg benne a szükséges dolgokat a sok idióta dekoráció, meg díszítés mellett. A kasszánál hosszú sorok álltak, de mégis ért itt pozitív tapasztalat. Én készpénzes kasszához álltam sorba, mert még nem jött meg a német bankkártyám. Viszont voltak önkiszolgáló kasszák. Ez azt jelenti, hogy az emberek beállnak automatákhoz, amihez csatlakozik egy vonalkód-olvasó. Szóval saját maguk húzzák le az árukat a pénztáros helyett, s a leolvasás végeztével kártyával fizetnek. Áll egy IKEA-s alkalmazott is az automaták között, de csak segíteni, nem képes egyszerre nyomon követni, hogy mindent leolvastak-e a vásárlók. Ez egy olyan bizalmat jelent a vevők felé, amit még nem tapasztaltam. Nem tudom, mikor vezetik be nálunk is, mondjuk a Tescoban. Úgy hallottam már kísérleteznek vele.

Egyébként idekint elég automatizált minden, kevesebb embert alkalmaznak a monoton folyamatokhoz (jegyárusítás, pénztár, csomagfelvétel, cigivásárlás...). A postának vannak automatái szinte minden sarkon a városban, amikből lehet venni bélyeget, sőt van egy nagyobb gép, amivel csomagot is fel lehet adni. Így nem kell sorban állni annyit a postán. A helyi közlekedési vállalat, de a Deutsche Bahn (német vasút) is automatákat használ a jegyárusításhoz. Nem láttam még jegypénztárat egy megállóban sem, viszont minden megállóban van egy állandóan működő, megbízható jegyautomata. Természetesen minden automatánál lehet bankkártyával fizetni, tehát készpénz sem szükséges. (a dombornyomott kártyámat szinte sehol nem fogadják el, csak EC-kártyát; ez a német bankkártya) Szóval itt haladnak a korral.

Ezután még benéztem a szomszédos Media Marktba, hogy vegyek vízforralót, amit végül a Pennyi Marktban vettem meg, mert drága volt a Media. Itt kinéztem magamnak egy TV-t, de úgy döntöttem, inkább spórolok, és nem veszem meg. Esetleg, ha marad pénzem, karácsonyra hazaviszem. Íme:

Szép, bár a koliszobában nem férne el

Minden hétfőn szervez a VISUM ún. Stammtisch-t (törzsasztalt) a nemzetközi hallgatóknak. Ez azt jelenti, hogy egy egyetemhez közeli kávézóban gyülekeznek az emberek és beszélgetnek, ismerkednek.

Tele a hely

A bejáratnál ki vannak rakva matricák az országok zászlóival rányomtatva, amiket magadra rakhatsz. Mivel magyar nem volt, ezért magamra ragasztottam egy mexikóit, mert abból bőven maradt még. Utána rám ragasztottak egy koreait is, teljesen összezavarodtak az emberek.

Zászlómatricák

Árak

A szokásos csoportkép

Megismerkedtem pár új emberrel, beszélgettem a mexikóiakkal, 11 körül leléptünk, mert mindenkinek órája volt reggel 8.30-tól. Vettem egy lottót is, hogy kipróbáljam a szerencsémet. A főnyeremény kb. 13 mrd Ft. Ennek kis részével is megelégednék...

A végére egy kis vicces modern flamenco (kezdek falra mászni az éneklésétől), a szobatársam, Marcos ajánlotta, mondtam, hogy beteszem a blogba. Egyre többen akarnak "szerepelni" a blogomban, ezzel a sok latinnal olyan lesz, mint egy latin szappanopera. :)

A blogom ma bekerült az Erasmusos hallgatók felkészülését segítő blog, az Ösztöndíjturista ajánlójába. A félév végeztével én is írok ide beszámolót, ami valószínűleg a blogom zanzásított változata lesz.

Liebe Grüße,
Zozó