A Frankfurtról szóló beszámolóm második része következik. Ebben a záró, második részben bemutatom a tőzsdét, az állatkertet, a helyi "Váci utcát", az óriási autókiállítást és Goethe szülőházát.
Elsőként a szívemhez közel álló frankfurti értéktőzsdét mutatom be, ami a világ ötödik legnagyobb börzéje. Sajnos nem tudtam bemenni a parkettre, mert nem jelentkeztem be előre, de így is átéreztem a hely súlyát. Ezekben a viharos gazdasági időkben nem győzik kapkodni a fejüket a befektetők, mivel a görög államcsőd a levegőben van. Persze nem hagyják csődbe menni, az EU-nak érdeke, hogy ne menjen csődbe, mert francia és német bankok is jelentős kintlevőségekkel rendelkeznek a helléneknél, s ha bedőlnek, akkor nemcsak az eurót rántják a mélybe, de a hitelező országok bankrendszere is elég nagy pofont kapna. Ezért vannak medvepiacok mostanság. Mi a medvepiac? Miért lenne jó a világnak a bikapiac? A következő videóból kiderül.
A sámli sem segít
A legnagyobb tőzsdék előtt megtalálhatóak ezek a szimbolikus állatok, az emberek előszeretettel fényképezkednek velük. Nem győzték az éppen interjút készítő (vmi tőzsdei fejessel) törpe elűzni a háttérből a németből mit sem értő spanyolokat. De az egyezményes jeleket értették és elmentek. Azért rólam még tudtak csinálni egy képet (fentebb).
A tőzsde előtt büfékocsik álltak, sütötték a kolbászt, kínálták a fröccsöt (Weinschorle), üdítőket. A brókerek kiültek a lépcsőre enni ezeket a "gyorskajákat", mint ahogy falun kiülnek az öregasszonyok pletykálni a padra.
Ezután végigmentem a Zeil-on, a frankfurti bevásárlóutcán. Nagyon menő, méregdrága minden természetesen, mégis tömve van emberrel az egész környék. De itt nagyobb kanállal osztogatják a jólétet, mint otthon.
Igazi sétálóutca, sok biciklitárolóval
A legmenőbb, legmodernebb pláza
Belülről is teljes a luxus
Ha már itt vagyok, gondoltam, akkor elmegyek az állatkertbe is. Idejét sem tudom, mikor jártam utoljára állatkertben, de jól esett figyelni a különféle, sokszor egzotikus állatokat. Egy óra nézelődés után azért megunja az ember.
Egy normális állatkert kötelező kellékei I.
Egy normális állatkert kötelező kellékei II.
Az üzletemberek cukkolták az orrszarvút, megindult feléjuk
Ebben az állatkertben az tetszett, hogy több ponton interaktív és informatívabb volt, mint a hazaiak. Bevonták a látogatókat az állatok felfedezésébe eszközökön keresztül. Vagy betekintést engedtek a kulisszák mögé üvegfalakon keresztül (hogyan készítik a kaját az állatoknak, hogyan rendezik be az új helyét egy jövendő állatnak, hogyan működik a vízforgató rendszer az akváriumoknál). A gondozók ugyanúgy a látogatók közt jártak-keltek, teljesen természetesen. Szóval adott pluszt is, nemcsak végigsétáltam 'oszt jó napot! Nagy területen helyezkedik el, nem zsúfolt, az állatok többsége elvan, a legnagyobb sztárok a csimpánzok, sok ember nézi fotózza őket egész nap, ők pedig állandóan okot is adnak erre a hülyeségeikkel.
A showmanek
Interaktivitás
Akik nélkül nem lenne állatkert
Ellátogattam még Goethe szülőházába, ahová ingyen bemehettem, mert Budapest Frankfurt testvérvárosa. Goethe a német és a világirodalom egyik legnagyobb klasszikus, mindhárom műnemben maradandót alkotott. Legendás barátsága költőtársával, Schillerrel további lökést adott írói karrierjének. A szülőházat teljesen lebombázták, de nem sokkal a háború után ismét régi pompájában tündökölt. A bútorokat pincében tárolták, így azokat nem érte kár, ma múzeumként működik a ház. Néhány kép, semmi extra. Ott kell lennetek, hogy magatokba szívhassátok a hely hangulatát, amit a képek nem képesek visszaadni.
Fogadó szoba
Díszes étkező
Felettem a család címere
Ezt követően ellátogattam még a kétévente megrendezésre került frankfurti autókiállításra. A kiállítás 10 napja alatt 800-900 ezer (!) fordul meg itt (igen, jól olvastátok), legtöbbször embertelen nagyságú tömegben. De mégis idevonzza őket valami. Mi is?
Lamborghini Murciélago
Lamborghini Aventador
Porsche Panamera
Ilyen kiállítóteremből volt vagy nyolc
Szóval elég nagy értékű kocsik voltak mindenfelé, érdekes volt látni az emberek tekintetében a megigézettséget, a gépek iránti elérhetetlen vágyat. A 8-15 eurós belépő nem akadálya a látogatásnak. Ha már a többség nem vehet ilyen autókat, legalább végigsimítják az áhított verda karosszériáját (amit rögtön utána gondosan letöröl egy hostess), vagy ha van türelme kivárni a sort, akkor beülhet a volán mögé, büszke, vigyorgó fejjel.
Egy 25 milliós autó volánjánál. Jól áll, nem?
Persze állítottak még ki tanulmányautókat, elektromos autókat, hidrogéncellás autókat, versenyautókat, és persze megjelentek a járulékos szolgáltatók is (biztosítók, autókiegészítők stb.). Érdekes jelenség, hogy a csúnyább autók standjainál jobban néztek ki a hostess csajok, mint a menő márkáknál. A Ferrarinál például nem is voltak nők.. Úgy gondolkoztak bizonyára, hogy legalább egyvalami legyen szép a standon.
Végül utaztam kicsit villamoson, metrón, hogy felfedezzem a külvárost is. A külváros is elég rendezett és tiszta, kevésbé zsúfolt, logikus elrendezésű, már-már unalmasan. Vissza is indultam a belvárosba, hogy lőjek pár fotót az kivilágított felhőkarcolókról. Ezzel zárom is a kicsit hosszúra nyúlt bejegyzést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése