Az emaileddel feliratkozhatsz és kapsz levelet, ha új poszt született

2011. szeptember 11., vasárnap

Így mulatnak a németek!

Sziasztok!

Pénteken ellátogattunk néhányan a Mannheimtől 20 km-re fekvő Bad Dürkheimbe az 595. (!) Dürkheimer Wurstmarkt und Weinfest-re (dürkheimi kolbász- és borfesztivál). Annyit kell tudni róla, hogy ez a világ legnagyobb borfesztiválja (150 fajta bor 50 különböző helyszínen). Az egész rendezvény olyan, mintha egy vidámparkkal egybekötött búcsúi vásárba menne az ember, de ezeknél sokkal jobb. De ne szaladjunk ennyire előre, menjünk szépen sorjában! (Ennek a bejegyzésemnek a különlegessége, hogy az eddigi megszokott képek mellett saját készítésű videókat is megosztok, egyelőre még hang nélkül...)

Útközben szőlőtőkék, a háttérben napelemek a domboldalon - itt tényleg bort termelnek


Szóval 12.30 körül elindultunk Mannheimből villamossal (mert a környező agglomerációs városokba is közlekednek!). Kb. 50 perc alatt oda is értünk a városba. Mivel a fesztivál hivatalosan este 6-kor kezdődött, ezért volt bőven időnk felfedezni a városkát. Szép házak, már-már kínos rendezettség az utcákon, minden az élére vasalva. A villamosról leszállva ezzel a szökőkúttal találkoztunk, ami tele volt vicces szoboralakokkal.

A kút már előjelzi a fesztivál hangulatát
Előre iszok a medve bőrére

Egy-két óra alatt bejártuk a várost. Szép régi épületekkel találkoztunk javarészt, közöttük is a legszebb egy evangélikus templom, amibe be is mentem. Itt volt egy láda, színes cetlikkel, amikből el lehetett venni: "Das Wort für dich" - állt rajta (Az üzenet neked). Kinyitottam, rajta állt egy német nyelvű bibliai idézet, amit le kell még fordítsak..

A muskátli alaptartozék minden ház ablakában
Az evangélikus templom
Vidéki idill
Utána a fesztivál felé vettük az irányt. Eléggé álmos kisvárosnak tűnik, nehezen tudtam elképzelni, hogy lehet itt a világ egyik legnagyobb borfesztiválja. Hamarosan lehullott a lepel.

Bor/sörsátor. Ilyenből volt több, mindegyikben más stílusú zenekar
Gyerekeknek (?) kísértetkastély
Itt nem dottó van, hanem traktor
Szerel valamit a kéményen
Mikor odaértünk, nem voltak még túl sokan, pár száz ember ténfergett. Rengeteg kajaárust, büfét, italmérőt találtunk lépten-nyomon. Nagyon gusztusos és ínycsiklandó volt minden, ügyeltek arra, hogy mindent az emberek orra alatt süssenek, az illatok fogyasztásra/evésre kényszerítették az embert. Jól ki van ez találva, nem véletlen, hogy már az 595.-et rendezik! Eszik-iszik a család, utána elmennek a gyerekkel a szellemvasútra, az óriáskerékre, más hintákra. Van rengeteg fajta játék, kisgyerektől az aggastyánig mindenki megtalálja a neki tetszőt. Itt van például az egyik, amit inkább a középosztálybeli középkorúak játszottak. Dobálják a golyókat a háttérben futó lovuknak megfelelő színű lyukba, és így haladnak előre a versenyben. A kommentátor rendíthetetlenül közvetít. 1 menet, 1 EUR, nem is rossz üzlet:



Ezután, hogy mi is szórakozzunk egy kicsit, felültünk egy gépre, ami ide-oda himbálja az embert. Nem gondoltam volna, hogy ennyire félelmetes lesz. A szélső pontoknál egy pillanatra megtartotta a kart a gép, ekkor a gravitáció elkezdett húzni lefelé, áá, a szélső pontokon eléggé rosszul éreztem magam, hogy finoman fogalmazzak. Közben szembe ült velünk a helyi újság fotóriportere, aki teljesen nyugodtan csinált rólunk képeket az újságba:


A megpróbáltatások után
Egyszer elküldi, azt ígérte. Ezután leültünk borozni az egyik sátor alá. Elég finom dürkheimi rizlinget volt szerencsém megkóstolni, de a vörös is ízlett. Majd továbbálltunk fröccsözni egy másik helyre, közben elözönlötték a helyet a németek. Megjelent sok hordóhasú ember, akik úgy néztek, mint akik eleve tele vannak, ennek ellenére tele tányérral keresték a helyüket egy szabad asztalnál.

"Hol tömhetem meg a bendőm?"
Nyugdíjasok...
...és az elmaradhatatlan bulikellékek, az alkoholisták

Szóval egyre több volt az ember, mi is egyre jobban éreztük magunkat, leszállt az este. Feltűnt, hogy "szingli hordák" ültek több asztalnál is a fesztiválon (középkorú nők együtt ittak és nevetgéltek). Az sötétben még látványosabbá vált minden, kicsit Las Vegas-os hangulata lett a helynek, félkarú rablók nélkül. Egyre több részeg, egyre több nevetés körülöttünk. Egy jókedvű svájci joviális üzletember is leült hozzánk beszélgetni, ezt úgy sikerült lezárnom, hogy "látom, már nagyon várják a kedves barátai". Utána elment.

Sülnek a prágai sonkák
Óriáskerék
Bazár, fények, vakítás
Buliznak a helyiek (szabálykövetően)
Koncertek a sátrakban (sok a deres hajú ember - öregedő társadalom)
Sülnek a kaják 0-24-ig

Az utolsó villamossal eljöttünk, ami 22.40-kor indult vissza Mannheimba. Még ekkor is ömlöttek befelé az egyre őrültebben üvöltöző német fiatalok. Ha isznak, borzasztó hülyék és agresszívak tudnak lenni. A hétköznapok szabálykövető életmódjából számukra ez jelentheti a kitörést. Eközben szüleik degeszre tömik magukat Wurst-tal, borozgatnak, játszogatnak, felülnek 1-2 hintára, aztán hazamennek a kisgyerekekkel.

Olyan volt az egész, ahogy a helyiek mondták, mint az Oktoberfest, csak kisebben. Münchenben sokkal drágább minden (8-9 EUR 1 liter sör), egy sátorban elférnek több ezren, de a kínálat nagyjából ugyanez. Szóval ezért külön nem megyek el Münchenbe, ez elég kellemes élmény volt ahhoz, hogy elraktározzam.

Valahogy így mulatnak a németek! :)

Üdv,
Zozó

2 megjegyzés:

  1. Zozó, a már-már szokásoddá vált villamosos kalandozást meg sem osztod az otthoniakkal??? :P

    VálaszTörlés
  2. Ez a forgó, amire felültetek nagyon durvaaa!!! Stefi is mesélte... :) *Meli*

    VálaszTörlés