Gáláns üdvözlés és esti salsa

Hallo!

Tegnap délután körbevezettek minket az egyetemi campuson (Campus Tour), sok hasznos infót tudtam meg, hogyan működnek itt a dolgok, mit és hol találhatunk meg. Érkezéskor mindenki felírta a keresztnevét egy papírra, ami magunkra ragasztottunk, így könnyebben ment az ismerkedés. Ezek a németek mindenre figyelnek, kiváló szervezők, ha még eddig nem derült volna ki: a túra elején osztogattak finom péksüteményt az éhes diákoknak, nagyon jól esett.

Gyülekező, majd csoportalakítás

Cukros néni

Latinok jókedvűen

Csoportvezető a nemzetközi irodából

Körbevezettek minket minden épületen, mégis belefértünk 1 órába. Megnéztük az egyetemi infrastruktúrát, elég komoly, német precizitás minden méteren. Ami szerintem sokat dob a belső részeken, hogy több kortárs alkotás és festmény van a folyosókon, így olyanok bizonyos részek, mintha egy modern múzeumban lennék.

Egyetemi repicuccok

Andresszel és Judithtal egy előadóban

A mozgáskorlátozottakra is figyelnek

Kortárs izé a folyosón

Mert kezdődött a következő program az előadóban. Egy újabb üdvözlő előadás, ezúttal kizárólag nemzetközi cserediákoknak, amilyen én is vagyok. Egy újabb unalmas előadásra számítottam, amit a nemzetközi iroda vezetője tartott. Kellemesen csalódtam, mert alig hangzott el operatív információ, inkább viccesre vette a figurát a nő. Sokat nevetett a hallgatóság, így az a sztereotípia sem igaz, hogy a németeknek nincs humorérzékük. Tudnak ők viccesek is lenni, ha akarnak.

Birgit előad - egy humorista veszett el benne

Bemutatja a kollégáit, köszönetet mond nekik (zajos tapsok)

Utána sor került egy nagy megvendégelésre a menzán. Nagyon sok kaját és üdítőt raktak ki, folyamatos volt az utánpótlás. Összetoltuk az asztalokat, beszélgettünk, több új emberrel megismerkedtem itt is. A német szervezést és precizitást már nem is kell leírnom, mert alapértelmezett állapot mindenkor.

Kajahegyek

Szendvicsek roskadásig

Séf bácsi

Kapcsolatépítés éjjel-nappal

Délután megbeszéltük a többiekkel, hogy találkozunk este a városban, a Paradeplatz-on. Népszerű hely mind a helyiek, mind a cserediákok körében, mert van mellette egy szupermarket, ahol bevásárolnak piából, utána kiülnek a hangulatos térre elfogyasztani. Itt az utcai alkoholfogyasztás engedélyezett, mert egy bárban elég drága mulatság (3-5 EUR egy sör csapolva). Érdekes megfigyelni, hogy erre építve kialakult egy iparág: az üres palackok, sörös dobozok gyűjtögetése. Ha utánaszámolunk, akkor nem is rossz kereseti lehetőség, hiszen az üres palackokért/sörös dobozokért 25 centet adnak a boltban (ez kb. 70 Ft). A vicc az, hogy nem is hajléktalanok a fő gyűjtők, hanem keresetüket kiegészítő emberek (nyugdíjasok, lecsúszott emberek). Esténként körbejárnak a társaságoknál és illedelmesen elkérik a hulladékot, vagy türelmesen kivárják az italozás végét. Olyan, mint Pesten a lomtalanítás, ott is minden kupacnak van őrzője/gazdája.

Tudtátok-e...

...hogy Németország az összes keletkező hulladék 48%-át újrahasznosítja, s ezzel Svájc és Ausztria után 3. a világranglistán? Összehasonlításképp: a britek az összes hulladéknak csupán 17,7%-át hasznosítják, az írek, olaszok, portugálok is kb. ennyit. Több korábbi bejegyzésemben is utaltam rá, hogy a németek környezettudatosak, ők a zöld nemzet a szememben. Tőlük ered például a Der grüne Punkt (a zöld pont) hulladékgyűjtési technológia, amelynek lényege, hogy a hulladékgyűjtés egy kettős rendszerben működik. Egyrészt a lakossági kommunális hulladék köre, másrészt pedig a csomagolóanyagok gyűjtési köre létezik, mert a gyártók, akik ráteszik ezt az emblémát a termékeik csomagolására (egy EU-s direktíva szerint), díjat fizetnek a begyűjtést koordináló állami vállalatnak, hogy begyűjtse a csomagolóanyagokat. Erre szolgálnak a különböző színű, emblémájú kukák városszerte. A németek rossz szemmel néznek azokra, akik nem tartják magukat a szelektív gyűjtéshez. A zöld identitást erősíti a közelmúlt atomvitája, amelyben Németország ígéretet tett arra, hogy felszámolja a még működő atomreaktorait 30-40 éven belül. A lakosság természetesen teljes mértékben egyetért ezzel.

Szóval este találkoztunk a Paradeplatz-on. Ez az este elmondhatom, hogy jól sikerült, mert többségben voltak a bandában a latinok és a magyarok. 

Magyarok: Stefi, én, Rita és Zsófi

Cserediákok mindenfelől: elöl középen Bartek, a lengyel

Csoportkép két random emberrel mellettem

Két lengyel is volt a társaságban (Bartek és korábban már szereplő Justyna). Azt tudom mondani, hogy működik ez a lengyel-barátság dolog. Innen is sok sikert kívánok nekik a sikeres EU-elnökséghez!

Ezt követően elindultunk a Zapatto & Friends nevű klubba, ahol péntekenként (így tegnap is) salsa estet tartanak. Elég sokan voltak a kétszintes helyen, a felső szint alacsony belmagassága miatt izzadtak a falak is. Latin zene, a latinok elég jól éreztük magukat, ahogy mi magyarok is. A hely tökéletesen leképezte Mannheim sokszínűségét, mindenféle nemzetiség megfordult, a két DJ ázsiai és fekete volt, az emberek meg aztán a paletta minden színében pompáztak.

"2007 januárjában, a férfi kézilabda-vb alatt pedig az egyik helyszín, Mannheim polgármestere beszédében azzal büszkélkedett, hogy városában összesen hetvennégy náció tagjai találtak otthonra. E befogadó jellegű magatartás egyik oka feltehetőleg a második világháború vesztes nemzetének még mindig élő lelkiismerete, de az immár tény, hogy Németországban a sokszínűséggel együtt kell, együtt lehet létezni."

Forrás: http://www.mno.hu/portal/722905 

A hely

Mindenki táncol

A felső szinten voltunk

Heringbuli

Jól sikerült az este, Stefivel megmutattuk a többieknek, hogy kell táncolni. Az itteni lányokat még meg kell tanítani a helyes táncmozgásra, de ígéretesek. :)

Alles Gute,

Zozó