Az utolsó

Sziasztok!

Kicsit könnyebben (fogytam egy keveset), tapasztaltabban, de megmaradva Zozónak búcsúzom Mannheimtől. Így elérkezett az utolsó bejegyzésem ideje is. Hamar eltelt ez a négy hónap, egészen páratlan élményekben volt részem, amikről korábban csak álmodoztam. Egy részük valóra is vált, de azért maradt még bőven megvalósítandó álmom.

Ahogy pakolom a bőröndömet, folyton megfordul a fejemben a visszaemlékezések során, hogy mit kellett volna még csinálnom, mit hagytam ki, mi az, amit elrontottam. De rájöttem, hogy sokáig nem lehet ezt csinálni, miután már levontam a megfelelő következtetéseket. Úgy volt jó, ahogyan az megtörtént. Nagyon sokféle érdekes és izgalmas emberrel ismerkedhettem meg. A viszontlátás reményével búcsúztunk egymástól.

Az egyetem elég kemény volt, még várok a vizsgáim eredményeire. De emellett azért akadt idő a kikapcsolódásra is. Én javarészt, ahogyan a blogból is kiviláglik, utazgattam. Nem mentem el minden tucatbulira, hogy legyen pénzem elmenni ide-oda (Berlin, London, Strassbourg, Basel, Köln, Düsseldorf, Bonn...) Sok szép dolgot láttam, tanultam és tapasztaltam.

A német nyelvet valamivel jobban művelem, mint az elején, de nem jutottam el a várt szintre. Ezen még dolgozni kell, leginkább egy nyelvtanfolyam keretében. Később erre is sor kerül. Szóval a céljaimat részben sikerült elérnem.

Itt az ideje a köszönetnyilvánításoknak. Köszönöm a családomnak a rengeteg támogatást, akik nélkül nem jöhetett volna létre ez a félév! Köszönöm a barátoknak a sok érdeklődést, a biztató szavakat! Köszönöm a Skype alkotóinak, hogy lehetőséget teremtettek a kommunikáció e nagyszerű formájára! Végül, de nem utolsó sorban köszönöm az olvasóimnak a folyamatos jelenlétet: 4100+ oldalletöltés több mint 20 országból, a részemről pedig 120.000+ karakter (egy tisztességes szakdolgozatnak megfelelő terjedelem) az 50 bejegyzésből, 600 kép, 25 videó. Az írás, az élményeim megosztása meglepően nagy örömmel töltött el, remélem, a fejezetek olvasása is hasonló örömöket okozott Nektek.

Mire ezeket a sorokat olvassátok, már magyar földön vagyok, a visszaszámláló is 0-ra fordult.

Hamarosan találkozunk! Boldog karácsonyt és szerencsével teljes új évet addig is! 

Üdv,

Zozó

London baby II.

Íme a beígért második londoni írásom! Ezzel elérkeztünk az utolsó beszámolómhoz (Zozó utazásai - utolsó epizód). Más itt a közlekedési kultúra, az utcakép és a hangulat az utcákon, az életstílus, az emberek és még sorolhatnám. A négykerekű közlekedés teljesen normálisnak tűnt, míg a gyalogosok sosem várják meg a zöld jelzést. Németországban ugyanez a magatartás nem igazán fordul elő, mert eléggé szabálykövetőek a németek. Az londoni utcákon sok az utcazenész, egészen minőségi performanszokat lehet hallani. Többen a metróaluljárókban zenélnek az egyik fordulóban, ahol sok ember elhalad a folyosón. Egész sok pénzt össze tudnak így szedni. Az emberek igencsak segítőkészek voltak az utcán, többükkel csevegésbe elegyedtem mindenféléről. Mátéval tartottunk egy kocsmatúrát néhány pubban finom angol szénsavmentes (mert itt ilyen van) sötétebb (amber, ale) sörökkel. Ettem helyi specialitást, fish and chips-et. Ez lényegében halfilé bepanírozva megsütve sült krumplival, nem nagy valami. Pubban 10-15 fontért lehet kapni (4-5000 Ft!). Olvass tovább!

A németek nem viccelnek

Eddig is sejtettem, hogy a németeknek nincsen sok humorérzékük, de a vizsgaidőszakban még inkább igaz ez az állítás. Nagyon kevés a rendelkezésre álló idő egy vizsgán (45-60 perc), ezért nagyon kell tudni az anyagot, nincs időd gondolkodni. A legtöbb vizsgán a definíciókat, példákat kérik, hogy böfögjük vissza, tehát a diasorokat kell beseggelni elejétől a végéig, nem igazán van mellébeszélés. Egy lehetőség van vizsgázni, kb. egy hónapot kell várni az eredményre, egy pótvizsgára adnak lehetőséget február elején. Itt azért érzek egy kis hátrányos megkülönböztetést a cserediákokkal szemben, mert én például megtekinteni sem tudom a kijavított dolgozatomat, mire az eredményeket publikálják. A vizsgaidőszak nagyjából 3 hét, karácsony előtt vége is van, utána 1 hónap síszünet, majd februártól július végéig 2. szemeszter. Igen gyakori, hogy egy nap 2 vizsgád is van, mert nem tudod máshogyan beosztani. A magyar egyetemi vizsgarendszer szerintem jobb, rugalmasabb, humánusabb, a német rendszer nem tetszik, abszolút tanárközpontú. A tanárok rugalmatlanok, görcsösen ragaszkodnak a leírt procedúrákhoz, igazi kockák. A vizsgaidőszak kezd rémálommá válni, de gondolataimban szinte már otthon járok, ami erőt ad. Különben is, mit panaszkodok, elvégre a poroszos oktatási rendszer szülőhazájában tanulok, ugye?

Hab a tortán, hogy a könyvtárba nem lehet beférni, mert nincs elég szabad hely. De rájöttem, hogy amúgy is zajos, mert mindig fel-alá mászkálnak a stresszes, mogorva németek. Szóval inkább lakhelyemen tanulok, ahol nyugodtság és csend van, a körülmények viszont nem minden téren megfelelőek. Korábban 1 hétig nem volt forró víz, félhideg vízzel kellett zuhanyozzunk. Utána lett, de barna darabok jöttek ki a vízzel együtt a csapból. Most már jó a víz, erre tegnap reggel arra ébredek, hogy szét van verve a budi, a WC-kagyló pedig a folyosón hever. Ezért kénytelen vagyok időm egy részét szabad WC-k keresésével tölteni a lakóépületben, lehetőleg titokban, mert nem nézik jó szemmel, ha a lakrészükbe piszkítasz. (én sem nézném jó szemmel, ha valaki az én WC-mbe pottyantana) :) Van mikor fűtés sincs, ekkor jobban be kell bugyolálnom magam éjszakára. Az idő is elég depresszív, szeles, állandóan szitál az eső, csak tanulásra alkalmas. Mi történt veled Németország?!

Nemsokára találkozunk, addig is mindennemű lelki támogatást szívesen fogadok! Még három vizsga van hátra, 21-én végzek, aztán 24-én irány haza...

London baby I.

A föld alatt

Múlt héten három napra Londonba látogattam, hogy meglátogassam Mátét, szakkolis barátomat és persze, hogy megvizsgáljam az angolszász kultúra bölcsőjét, a ködös Albion székhelyét egy kicsit közelebbről. Bár IV. (Bourbon) Henrik szerint "Párizs megér egy misét", én úgy gondolom, hogy London is, sőt még többet is. Itt ugyan nem tombolnak vallásháborúk (régen VIII. Henrik rendet vágott vallási téren azzal, hogy megalapította a saját anglikán egyházát a pápával való sorozatos vitái miatt), leginkább a több száz itt élő kultúra csendes, felszín alatti súrlódását lehet érzékelni (a város határain belül mintegy 300 nyelvet beszélnek). A maga kb. 7 millió lakosával az EU legnépesebb városa. A tágabb értelemben vett London népessége már nagyjából 9 millió fő, ami a brit GDP-nek kb. 30%-át adja. Itt minden megtörténhet, még ennek ellenkezője is. Ez az értelmetlen mondat adja meg a város értelmét. London a sokszínűség (emberek, kultúra, művészet, divat, ételek, építészet) eklatáns példája.

Strasbourg, a stílusos francia város és a magyar villanyszerelők

Múlt héten egy napot töltöttünk a kellemes Strasbourgban, az Európai Parlament székhelyén. Mivel nincs túl messze Mannheimtől, ezért egy napos túra keretében ellátogattunk négyen: én, Stefi, Norbi (unokatesóm) és Melinda (volt osztálytárs, majd csoporttárs). A franciákról azt tartja az emberek többsége (én is), hogy fennhordják az orrukat, arrogánsak, pökhendiek, és ha angolul szólsz hozzájuk, franciául válaszolnak, még ha tudnak is angolul. Francia ismerőseim szerint ez Párizsban valóban így van (kérdésemre, hogy ők is ilyen arrogánsak azt válaszolták, hogy nem, ők nagyon jó fejek), de Strasbourg azért nem a főváros. Az emberek segítőkészek voltak az utcán, bár az első francia, akit megkértem, hogy fotózzon le minket, szó nélkül rángatta a fejét, hogy nem és tovább is rohant. Ezt leszámítva pozitívak voltak az élmények.

Hoki a sasokkal

Tegnap megérkezett látogatóba Melinda. Első közös programunk a tegnap esti közepes buli túl sok német rappel. Ma pedig ellátogattunk a helyi csapat szentélyébe, az SAP Arénába, hogy megnézhessük Németország első számú csapatát játék közben. Összejöttünk 14-en (5 magyar, 5 spanyol, 4 olasz) a meccsre, még a hét elején megvettük a jegyeket. Jó kis program volt, hihetetlen hangulattal (fantasztikus a mannheimi szurkolótábor, a helyi B közép) bár a csapat nem szerepelt valami jól, mert az 5. helyezett Iserlohn Roosters legyőzte a Mannheim Adlert 2-1-re a hosszabbításban. :(

Újra színpadon!

Tegnap este színházban voltam, és színpadra is léptem (erről később). A polgármester hívott meg minket, cserediákokat egy egész estés programra. Többen is köszöntöttek beszédekkel, biztató szavakkal és operaáriával is. A nyitóbeszédek után bemutatták a zongoristát, ő elkezdett játszani a színpadon, de az énekes sehol. Egyszer csak rázendített basszus hangján az utolsó sorok mögött. Az utolsó két sor úgy összerezzent, hogy majdnem leesett a székről. Vicces figura volt, igazi önimádó, exhibicionista, amilyennek egy színházi embernek lennie kell. Teljes körű megvendégelés, túra a kulisszák mögött, musical: egy maradandó élmény a folytatásban.

Így készül a német sör

A héten lehetőségünk volt ellátogatni egy német sörfőzdébe. A sör hazájában ez valóban különleges. Idekint számtalan regionális sört lehet inni, tényleg rengeteg fajtához hozzá lehet jutni. Viszont többségükben regionális fajták vannak. Ez a főzde is 100 km-es körzetben teríti csak a sörét (Welde a neve). Három fajtát árulnak (világos, alkoholmentes és búza), a barna sört nemrégiben megszüntették. Mivel a rengeteg a versenytárs a sörpiacon, ezért mindamellett, hogy kiváló minőségű terméket kell előállítaniuk, a marketingre is kiemelt hangsúly kell helyezniük, hogy megállják a helyüket a piaci versenyben. Németországban egyébként kb. 1300 sörfőzde található, majdnem a legtöbb a világon, csak az USA előzi meg 1500 darabbal. Érdekesség, hogy egy főre eső sörfogyasztásban már nem világelsők a németek, a csehek egy főre vetítve kb. másfélszer több sört isznak, mint a németek.

Nácik Mannheimben

Sziasztok!

Munkatábor

Az alábbi bejegyzésben megint egy kis történelemről lesz szó, azon belül is maradunk a 20. századi mozgalmas német történelemnél. A múlt héten a helyi diákszervezet szervezett a cserediákoknak egy történelmi tárlatvezetést a mannheimi egykori második világháborús munkatáborba, ami ma általános iskolaként (!) üzemel. Ki kellett mennünk villamossal egy fél órás villamosozással a város szélére, Sandhofenbe. Ennek a kerületnek a középpontjában állított fel annak idején az SS egy munkatábort a Dachauból átirányított hadifoglyok részére (Schutzstaffel - Véderőosztag, a nácik politikai rendőrsége, ami a háború alatt a munka- és haláltáborok logisztikájának szervezéséért, a nácik ellenségeinek likvidálásáért volt felelős). A képen látható általános iskolát kiürítették, az első szintre költözött be az SS, a többi emeletre pedig a több mint 1000 lengyel hadifoglyot raktak tantermekbe. El tudjátok képzelni, hogy mekkora tömegnyomor lehetett.

Drága Svájc!

Berlin után ellátogattunk néhányan cserediákok a svájci Bázelbe. Kicsit meredeken hangzik, hogy egy kimerítő berlini túra után egyenesen az ellenkező irányba vágok neki egy másik országnak, de engem csak lelkesített a lehetőség, hogy mehetek a többiekkel csoportosan. A hangsúly azért van a csoporton, mert egyrészt jó volt a társaság, másrészt pedig a német vasútnak van egy olyan kedvezménye, hogy öt fő jutányos áron utazhat 24 órán át tartományon belül korlátlanul. Mivel Bázel a francia-német-svájci határ mellett helyezkedik el, így a jegy oda is érvényes volt. A hosszú és kimerítő utazás ellenére is nagyon megérte elmenni ide, mert a város festői szépségű. Hamarosan meglátjátok!

Berlin II. - mit keres Demszky Berlinben??

"Berlin mindazt megtestesíti, amit kulturális értelemben New York, közlekedési rendszer tekintetében Tokió, habitusban Seattle, történelmi értékek tekintetében pedig… hm, Berlin." (Hiroshi Motomura, amerikai jogászprofesszor, 2004)

"A szabad emberek, éljenek bárhol, mind berlini polgárok. És ezért szabad emberként büszkén mondom e szavakat: »Ich bin ein Berliner!«" (John F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke 1963-ban Berlinben)

"Berlin a legújabb város amit ismerek. Még Chicago is ódonnak és szürkének tűnik mellette." (Mark Twain, amerikai író, Chicago Daily Tribune, 1892)

"Akié Berlin, azé Németország; akié Németország, azé Európa." (Karl Marx (1818 - 1883), filozófus)

Berlin I. - odaút és első benyomások

Az elmúlt hétvégén teljesült egy régi nagy álmom, és eljutottam a csodálatos német fővárosba, Berlinbe. Rengeteg fantasztikus dolgot láttam, nagyon sokat kell még tanulnunk német barátainktól, azt gondolom. Persze azért nem kell teljesen elájulni sem tőle, vannak árnyoldalai is. Azonban épségben hazaérve azt mondom, teljesen megért minden áldozatot és fáradságot ez a túra. Történt velem 1-2 vicces dolog a 3 nap során, több új érdekes embert megismerhettem. A szállásért például nem fizettem egy centet sem. Hogy lehetett ez? Hamarosan kiderül!

Düsseldorf és Bonn

Düsseldorf és a tévétorony

Múlt hétvégén kölni kiindulással meglátogattam Düsseldorfot, a  németek divatfővárosát és Bonnt, az egykori NSZK-fővárost, Beethoven szülővárosát. A meglátogatott három város közül egyértelműen Düsseldorf vitte a pálmát. Ötvözte magában a modernitást és a történelmet. Bár a város régebbi, óvárosi része kisebb méretű, de az újabb elemekkel lenyűgöző elegyet alkot. Tényleg egy divatos, dinamikus város benyomását keltette bennem. Bonnban nem találtam semmi magával ragadót, egy-két apróbb dolgot leszámítva. Látszik rajta, hogy adminisztratív központ volt és jelenleg is az, mivel az újraegyesítés után itt maradt a minisztériumok egy része Berlinnel megosztva. Ami közös a három városban az a csendesen hömpölygő Rajna, Európa folyami szállításának egyik ütőere, ezen városok gazdaságának egyik hajtóereje.

Megkaptam az első 1-esemet

Munkában

Tegnap teljesítettem az első tárgyamat az egyetemen, meg is lett az első jegyem. Bár sokan meghökkentek, amikor közöltem otthon, de ez igazából jó hír, mivel Németországban az 1-es a legjobb jegy, az 5-ös a legrosszabb. Hasonló, mint a briteknél a baloldali közlekedés: furcsa és nehéz hozzászokni. A Country Manager (országmenedzser) nevű tárgyat két kreditért teljesítettem csapatban egy egész napos marketingszimuláció keretében. Egész jó hangulatú nap lett, kemény munkával, elsöprő győzelemmel.

Honnan származik a kölni?

Hamarosan választ kaphattok a kérdésre, de szerintem kitaláljátok.

Az egész kirándulás azzal a motivációval indult, hogy meglátogatom magyar erasmusos ismerőseimet Kölnben. Háromnapos túrát terveztem péntek reggeli indulással. Az útiköltségek csökkentése végett egy itt igen népszerű utazási módszert használtam, az ún. car sharinget (autómegosztás). A lényege, hogy egy erre kialakított weboldalon az autót vezető emberek meghirdetik, hogy mikor hová mennek és hány utast tudnak magukkal vinni (max. 4 fő). Nagyon hasznos oldal, a bizalom elég fontos szerepet játszik benne (ha lefoglalod a helyet, akkor el is mész a végén). Ezen az oldalon beírod mint utas, hogy melyik városból melyikbe akarsz utazni (akár külföldre is), illetve az utazási dátumot is. A megadott telefonszámon felkeresed a sofőrt, hogy jelentkezz utasnak. De eléggé jól működik, mint általában a német dolgok. Ha belegondoltok, ezzel a módszerrel mindenki jól jár: az utas, mert a tömegközlekedés töredékárán utazhat, a sofőr, mert szinte ingyen van az útja, és a környezet is, mert nem külön-külön kocsikban utaznak ezek az emberek, csökkentve a szennyezés mértékét.

Zozó látogatóban

Kirándulás előtt a dómnál

Ezen a hétvégén meglátogattam a Kölnbe Erasmus által deportált néhány ismerősömet (sziszesek és nem sziszesek egyaránt). Fantasztikus hétvégét zártam, rengeteg szép dolgot láttunk együtt, több új arcot is megismertem. A három nap során szétnéztem Németország negyedik legnagyobb városában, a rohamosan fejlődő egymilliós Kölnben, a divat német fővárosában, Düsseldorfban és az egykori német (NSZK) fővárosban, Bonnban. Majd 500 képet lőttem, csináltunk videókat is, szóval anyag az van a következő 3-4 bejegyzéshez, még időt kell találjak hozzá. Addig is - a teljesség igénye nélkül - találtok alább néhány élménymorzsát. Az első videóban bepillantást nyerhettek a Zozó in Mannheim c. blog kulisszái mögé. Igen nagy munka van egy-egy bejegyzés elkészítése mögött, hogy minél közelebb vigyem hozzátok Németországot és annak szépségeit. A végleges anyag a napokban kerül majd fel, már alig várom, hogy megosszam Veletek.

Berta Zozó pakkot kapott

Sziasztok!

Úton Öhringen felé

Az elmúlt két hétvégén felfedeztem pár várost a környéken. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen szép tájakba botlom bele. Még valamennyire jó idő van errefelé, amit érdemes kihasználni kirándulásra. Most már egyre kevésbé jellemző ez a maga 3-4 fokos éjszakai hőmérsékletével. Fűtés már van, minden oké. Az első túrám múlt hétvégén Öhringenbe vezetett. Az egyik kedves szomszédommal küldött édesanyám egy nagy pakkot kolbász, zöldség, ruha, cipő, egyebek. Emlékeztek még a Légy jó mindhaláligra? Abban kapott pakkot Nyilas Misi, a szegény srác, akit mindenki piszkált, de mindhalálig kiállt a saját igaza mellett. Jó kis regény volt, kár, hogy nem emlékszem sokra belőle. Ebben van Pósalaky úr, akihez eljár Misi, és aki megbízza Misit, hogy rakja fel a megálmodott számokat lutrira. Aztán elveszik a szelvény (reskontó), és jönnek a bonyodalmak, megpróbáltatások. Az én történetemben az a pozitív, hogy az én pakkom nem bontották fel a nagyobb, rosszindulatú diáktársak. Itt most én vagyok a nagy, nem akarnak bajuszt akasztani velem.

Suna fodrászat

Sziasztok!

Eléggé megnőtt a hajam már, ezért úgy döntöttem, keresek egy megfizethető árú fodrászt. Korábban jártam az IKEA-ban, akkor láttam még, hogy vannak olcsóbb fodrászok (értsd: 8-11 EUR) a város szélén. Mire a hajam már kezelhetetlen méretű lett, nem volt más választásom, elmentem. A 8 eurós éppen zárva volt, ezért elmentem a közeli 11 eurósba, a Suna fantázianevű fodrászatba. Egy meleg fodrászfiú kezelésbe vett. Németül mentek az instrukciók, mivel nem tudott angolul, de sikerült megértetnem magam. Elég sűrű, dús hajam van, a fodrászok általában dicsérik. Valójában olyan, mint a kefe, 4-5 forgóval, erős szálú. Ezért nem tudok hosszabb hajat növeszteni, mert mikrofonfejem lenne. Pedig egyszer kipróbálnám, de borzasztó hülyén nézne ki a nagy fejem hosszú hajjal.

Mexikói szülinap és prezentáció

Csokitortát kapott

A minap Ricardo ünnepelte születésnapját egy másik mexikói lány szállásán. Egész lájtos volt a hangulat, viszont csináltak mexikói kajákat. Végül is jól laktam velük, de ettem ennél már jobb mexikóit is. Az egyik kuktalány azt mondta, hogy ha ilyet főzne otthon, akkor az anyja megölné. Van benne valami! :) Elég összetartó a mexikói nép, szinte minden mexikói ott volt ezen a bulin (8-10 ember), a többi nemzetben nagyobb a széthúzás. Szóval szolid kis házibuli lett belőle, kajálással egybekötve. Időről időre próbálok újítani a blogom tartalmán, a mai bejegyzésben viccesebb videókkal találkozhattok az estéről. Ha tetszettek, akkor lehet, hogy csinálok még hasonlókat.

Csöcsfest (Oktoberfest)

Oktoberfest

A mai napon a "híres" müncheni Oktoberfestről osztom meg élményeimet. Ez a világ legnagyobb népünnepélye, évente kb. 6-7 millió ember látogatja meg a 2 hét alatt, idén 7,5 millió liter sört adtak el. 1810-ben rendezték az elsőt, amikor egy bajor király összeházasodott a hercegnőjével, és meghívták rá egész Münchent. Kisebb-nagyobb megszakításokkal azóta is megrendezik ezt a tényleg hatalmas parasztvakítást. Olyan az egész, mint a korábban már elmesélt fesztivál annyi különbséggel, hogy ott nem voltak sátrak és olcsóbban ki lehetett jönni. Itt viszont csak a München határain belül főzött sört lehet árulni. Több százezres tömeg, méregdrága árak (1 liter sör 8-9, egy kisebb sültcsirke 9, egy perec 4-5 EUR), maskarába bújt emberek. Mégis miért jön ide több millió ember??

Emlékezzünk meg az aradi vértanúkról

1849. október 6-án halt meg az a 13 honvédtiszt, akiket a császári hatalom végzett ki kegyetlenül az orosz segítséggel levert magyar szabadságharc miatt. Mai fejjel fel nem foghatom, milyen szenvedély fűtötte ezeket a tábornokokat akkoriban. Nemcsak magyarok, hanem többféle nemzetiség leszármazottai voltak, akik készek voltak feláldozni a saját életüket is egy magasabb célért. Ezen tényleg gondolkodjatok el egy kicsit. Mennyit kellett harcolnia őseinknek azért, hogy a ma már alapértelmezésként kézhez  kapott szabadságot és függetlenséget kivívják?? Nagyon nagy kincs ez. Éppen ezért álljunk meg egy percre, és emlékezzünk meg róluk:

München - a város, aminek szíve van

Sziasztok!

A mai bejegyzésben a városról fogok írni. Úgy döntöttem, hogy az Oktoberfestre szánok egy külön bejegyzést, mert a kettő együtt túl hosszú lenne. A címben szereplő mondat a város szlogene, ami tényleg igaz. Ha tovább olvasol, kiderül, miért!

Gazdasági központ

München Bajorország, a legnagyobb német tartomány székhelye, a harmadik legnagyobb német város Berlin és Hamburg után. München Németország gazdaságilag legsikeresebb városa 2007-ben (több tényező figyelembe vételével: bruttó bevétel, beruházások, munkanélküliség, jól képzett munkaerő), és ezt a címet hosszú időn át nem fogja elvenni tőle senki. A vásárlóerő tekintetében is magasan az első (2010-ben átlagosan 24.879 EUR/fő). A város népessége kb. 1,37 millió fő, amelynek 23%-a nem német állampolgár. A nem német állampolgárok 41%-a EU-állampolgár. A bevándorlók nagy aránya a város folyamatos fejlődésének köszönhető, a munkanélküliségi ráta csupán 4%-os jelenleg. Egy brit magazin egy 40 nemzetközi várost tesztelő felmérésében Münchent hozta ki a legélhetőbb városnak 2010-ben. Ezekből látszik, hogy egy igen fejlett, gazdag városról beszélhetünk. A város világhírét kétségkívül az Oktoberfest nevű sörfesztivál biztosítja, amit évente kb. 7 millió ember látogat meg, erről bővebben egy későbbi bejegyzésben.

Mesés tájakon jártam

Sziasztok!

Visszalendülve mindennapjaim leírásába most a délnémet túránk leírásával folytatom internetes naplóm bővítését. Az első rész következik.

Indulás

Gyakorlatilag az utolsó pillanatban döntöttem el, hogy csatlakozok ahhoz a csapathoz, akik ellátogatnak Münchenbe, a legendás Oktoberfestre. Úgy indultam el, hogy tudtam, nem lesz hol aludnom. Mivel alapvetően kockázatkerülő vagyok, először nem akartam menni, de utána rábeszéltek Marcosék, hogy ennyi kalandot igazán bevállalhatnék. Ezért úgy döntöttem, mivel egyszer élek, hogy megyek! Marcos barátja, Dani itt csövelt még pár napot Mannheimben a szobánkban, miután  visszatértek Szardíniáról. Így neki is kapóra jött, hogy a mexikói Armando a többi mexikói barátaival találkozik az Oktoberfesten. Azért jött kapóra, mert Dani Münchenben tanul, és most már ideje visszamenni neki, mert 1-2 héten belül kezdődik a tanítás.

A német egység napja

A mai nap Németországban nemzeti ünnep: a német egység napja, munkaszüneti nap. Ma történt 21 éve, hogy kikiáltották Berlinben a Reichstag előtt ünneplő tömegnek: Németország ismét egységes lesz. 41 év után az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság - a nyugati rész) és az NDK (Német Demokratikus Köztársaság - a keleti rész) egyesült. 1990. október 3-a logikus következménye a berlini fal leomlásának, ami majdnem 1 évvel korábban következett be. Hasonló eufória lett úrrá az ünneplő tömegen, mint nálunk, amikor kikiáltották a köztársaságot. Nem is csoda, hiszen ekkor söpört végig Európán és a világon a változás szele, egy új világrend kezdete. A feketeleves csak ezután következett.

Running Dinner

Sziasztok!

Bóklászás a piacon

Tegnap este volt a Running Dinner (szabad fordításban: "Fuss a vacsorád után") nevű rendezvény a VISUM szervezésében. Egész jó kis dolog, leírom a lényegét. Kétfős csapatokban lehet nevezni erre az eseményre. A kétfős csapatokat a szervezők beosztják, hogy előételt, főételt vagy desszertet készítsenek. Ezután kaptok egy emailt, hogy melyiket kell elkészítenetek, és hogy ki az a négy ember, akit vendégül kell látnotok. Tehát minden csapat egy fogást készít, de a másik két fogáson, a város két különböző pontján ez a csapat is vendég lesz. Én csapattársammal, a mexikói Pamelával álltam össze. Szerencsére a desszertet kaptuk feladatul. Azért szerencse, mert egyikünk sem tud főzni, s ez kapóra jött. Megbeszéltük, hogy tejberizst csinálunk valami öntettel tálalva. Majd továbbfejlesztettük az ötletet, és vettünk a boltban kész fahéjas tejberizst, hogy ne kelljen külön bajlódni vele. Aznap megvettük a szükséges további hozzávalókat is.

Frankfurt II.

Sziasztok!

A Frankfurtról szóló beszámolóm második része következik. Ebben a záró, második részben bemutatom a tőzsdét, az állatkertet, a helyi "Váci utcát", az óriási autókiállítást és Goethe szülőházát.

Elsőként a szívemhez közel álló frankfurti értéktőzsdét mutatom be, ami a világ ötödik legnagyobb börzéje. Sajnos nem tudtam bemenni a parkettre, mert nem jelentkeztem be előre, de így is átéreztem a hely súlyát. Ezekben a viharos gazdasági időkben nem győzik kapkodni a fejüket a befektetők, mivel a görög államcsőd a levegőben van. Persze nem hagyják csődbe menni, az EU-nak érdeke, hogy ne menjen csődbe, mert francia és német bankok is jelentős kintlevőségekkel rendelkeznek a helléneknél, s ha bedőlnek, akkor nemcsak az eurót rántják a mélybe, de a hitelező országok bankrendszere is elég nagy pofont kapna. Ezért vannak medvepiacok mostanság. Mi a medvepiac? Miért lenne jó a világnak a bikapiac? A következő videóból kiderül.

Frankfurt I.

Sziasztok!

Schiller a felhőkarcolók árnyékában

Tegnap jártam Európa pénzügyi központjában, Frankfurtban. (németül Frankfurt am Main a neve, mert van több Frankfurt is Németországban)

Eléggé lenyűgözött a város, ezért a pozitív élményeimről több részre bontva tudok beszámolni (város, állatkert, közlekedés, emberek, a "Váci utca", a tőzsde, a Goethe-ház, az autókiállítás...). Szóval jöjjön Frankfurt sok képpel, több videóval (Frei Tamást megszemélyesítve), remélem, szórakoztató lesz.

Visszatérés videóval

Sziasztok!

Már nem írtam néhány napja, és most sem fogok. Inkább felálltam a klaviatúrától, és készítettem egy videót próbaként. Első próbálkozás, első tapasztalatok.

Holnap megyek Frankfurtba, ahol veszek fel majd anyagot Nektek. Hamarosan visszatér ide az élet.

Üdv,
Zozó

Új szobatárs, Schlossfest és a szerzeményem

Sziasztok!

Tegnap érkezett meg az új szobatársunk, Dani. Ő Marcos spanyol barátja, aki jelenleg Münchenben tanul mérnöknek alapképzésen. A mestert is itt akarja megcsinálni, szóval eltölt még egy pár évet némethonban. Elég élénk és vidám személyiség, jól kiegészítik egymást. Mennek Szardíniára jövő csütörtökön három másik spanyol haverjukkal, addig lesz velünk egy matracon a Dani.

Marcos és Dani

Tegnap este ketten főztek ragus tésztát, meghívtak engem is vacsorázni. Elég finom lett, mellé dukált a sör. Így már jóllakva indulhattunk el a Schlossfestre (Kastélyfesztivál). A kastély gyakorlatilag egyenlő az egyetemmel, annak udvarán volt a nagyszínpad kajás sátrakkal. Kisebb színpadokat még talált az ember a belső udvaron. Mikorra odaértünk 10 körül, már a végét járta a koncert, ami elég felejthető volt. Ezalatt be lehetett menni a kastélyba idegenvezetéssel, mert van egy múzeum része, sőt egy nagyobb templom is az egyetemhez tartozik. Korabeli ruhákba öltözött személyzet tartotta a tárlatvezetést.

"Az oktatás nem arról szól, hogy megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet"

Inspiráló

Rendhagyó módon most egy Yeats-idézettel kezdtem, mert egyetértek vele, és itt ezt tapasztalom. Az itt dolgozó egyetemi oktatók/tanárok igen lelkiismeretesek és többségük szenvedéllyel tanít. Ez alatt azt értem, hogy nagyon benne vannak, belelovalják magukat, kipirult arccal magyaráznak, fel-alá járkálnak, interaktívvá teszik az órát, mert bevonják a hallgatóságot az óra menetébe az előadás során is. A diákok felteszik a kérdéseiket, mert a tanár megkér erre minket már az elején. Ha valamit nem érthetően magyaráz, akkor mondják, hogy nyugodtan kérdezzünk rá, szívesen elmondja másik oldalról közelítve.

Fuck bitches, get money!

Sziasztok!

Tegnap részt vettem az első német nyelvi kurzusomon. Szóbeli kommunikáció a címe, a lényeg, hogy minél többet beszéljünk németül, nem baj, ha rosszul mondjuk, a tanár nem javít ki folyton, csak átmenjen az üzenet. Életem egyik legviccesebb élménye volt! A jelen levő 13 ember kb. 8-10 különböző nemzetet képviselt (magyar, amerikai, olasz, orosz, ausztrál, finn, kanadai, francia, mexikói, spanyol...) Szóval beszélni kell sokat németül, az órák során pedig kell tartani egy 25 perces prezentációt egy németekkel kapcsolatos témáról.

Menő autók, fesztivál és fényshow

Sziasztok!

Szombaton ellátogattunk a 16 km-re fekvő Ladenburgba, a Carl Benz Autómúzeumba, ahol megnézhettük az autóipar 100 évét felölelő kiállítást. Semmi extra, csak rengeteg autó, motor és bicikli egy csarnokban, az egykori gyárépületben. Az első darab természetesen a Carl Benz 1886-os születésű autómobilja, ami idén 125 éves. Ennek tiszteletére ünnepséget (Autosymphonic címmel) rendeztek a Wasserturmnál (korábban írtam az előkészületekről) aznap este, de erről majd a végén. Egy még régebbi bejegyezésemben is megemlékeztem már erről a neves dátumról, a jobb oldali automobil pontos másában pózolok. Igen, egyre több a bejegyzésem, van mire hivatkoznom.

Így mulatnak a németek!

Sziasztok!

Pénteken ellátogattunk néhányan a Mannheimtől 20 km-re fekvő Bad Dürkheimbe az 595. (!) Dürkheimer Wurstmarkt und Weinfest-re (dürkheimi kolbász- és borfesztivál). Annyit kell tudni róla, hogy ez a világ legnagyobb borfesztiválja (150 fajta bor 50 különböző helyszínen). Az egész rendezvény olyan, mintha egy vidámparkkal egybekötött búcsúi vásárba menne az ember, de ezeknél sokkal jobb. De ne szaladjunk ennyire előre, menjünk szépen sorjában! (Ennek a bejegyzésemnek a különlegessége, hogy az eddigi megszokott képek mellett saját készítésű videókat is megosztok, egyelőre még hang nélkül...)

Útközben szőlőtőkék, a háttérben napelemek a domboldalon - itt tényleg bort termelnek

Steve Jobs az egyetemen!

Sziasztok!

Ezen a héten az óráim kb. fele elindult. Az egyik tárgy neve Introduction to Entrepreneurship (Bevezetés a vállalkozásba). Érdekesnek ígérkezik, olvasni kell 1-2 szakcikket minden órára, lesznek esettanulmány-megoldó órák, ahol a csapatoknak egymással kell vitázniuk, amit pontoznak a tanárok. A tanár előadói stílusa nem volt túl meggyőző, lassan beszélt, akadozott, de szerencsére ő csak az órák felét tartja meg. Ő a tanszékvezető, az órán bent ültek a fiatalabb kollégái is, akik itták minden szavát, végrehajtották minden utasítását. Rajonganak érte, de ez a Corvinuson is így van több tanárnál, hogy a demonstrátorok már-már fetisizálják az adott tanszékvezetőt. Csak jobb pozíció kell nekik? Ezért csinálják?

Divatmodell a katedrán

Flamingók, pelikánok, pagoda és tavak

Schönen Abend!

A tegnapi napon ellátogattunk Stefivel Mannheim legnagyobb és egyben legszebb parkjába, a Luisenparkba.

Útközben megálltam nézelődni a Wasserturmnál (víztorony, a város fő nevezetessége), ahol nagyban készülődtek a szombat esti ünnepségre, amikor is a világ első autója legyártásának 125. évfordulóját ülik meg szimfonikus zenekar és egy grandiózus fényshow kíséretében. Az első autót ugyanis - ahogy korábban is írtam - Carl Benz készítette el Mannheimben. A legolcsóbb jegy kb. 7500 Ft átszámítva, szóval inkább kihagyom.

Aréna, sport, sztárok és előadás

Sziasztok!

A mai posztban bemutatom az első egyetemi előadásomat, a helyi sportéletet és a csodás SAP Arénát, amelyben sok sztár is fellép mostanság.

Az első óra

Megvolt kedden kora reggel az első előadásom. Nagyon komoly volt, nagyon jó az előadó. Döntéselemzés a tárgy neve, amelynek keretében döntéseket strukturálunk matematikai módszerekkel. Nehéz tárgy lesz, de nagyon sokat tud adni.

Reggel 8.30-kor tömve volt az előadó, de tényleg jó a tanár. Olyan könnyeden és emészthetően tud beszélni a valószínűségszámításról, olyan jó diái vannak, hogy öröm hallgatni. Egyszerre két projektoron vetít ki, hogy többen lássák jobban, gondolom. Van egy hasznos oktatói eszköz, amit használ: egy elektronikus tollal egy érintőképernyőre ír, amit látunk kivetítve. Így a diáit írja tele gyakorlatilag, ahogy a képen is látszik. Az előadásdiák, korábbi vizsgák anyagai fent vannak a hallgatói oldalon, készülni kell hétről hétre, mert dupla órák vannak és könnyen lemarad az ember.

Vásárlás, Stammtisch és lottó

Schönen Tag!

Tegnap vásárolgattam, mert kellett pár dolog. Ezért elmentem az IKEA-ba, vettem egy szárítót meg pár szarságot a konyhába. 

Ugyanolyan, mint Pesten

Amúgy utálom az IKEA-t, mert túl nagy, nagyon nehezen találni meg benne a szükséges dolgokat a sok idióta dekoráció, meg díszítés mellett. A kasszánál hosszú sorok álltak, de mégis ért itt pozitív tapasztalat. Én készpénzes kasszához álltam sorba, mert még nem jött meg a német bankkártyám. Viszont voltak önkiszolgáló kasszák. Ez azt jelenti, hogy az emberek beállnak automatákhoz, amihez csatlakozik egy vonalkód-olvasó. Szóval saját maguk húzzák le az árukat a pénztáros helyett, s a leolvasás végeztével kártyával fizetnek. Áll egy IKEA-s alkalmazott is az automaták között, de csak segíteni, nem képes egyszerre nyomon követni, hogy mindent leolvastak-e a vásárlók. Ez egy olyan bizalmat jelent a vevők felé, amit még nem tapasztaltam. Nem tudom, mikor vezetik be nálunk is, mondjuk a Tescoban. Úgy hallottam már kísérleteznek vele.

Tárgyfelvétel és Currywurst

Hallo!

A tegnapi napon sikerült összeraknom az órarendemet. Jelen állás szerint úgy néz ki, hogy keddtől csütörtökig lesznek az óráim, de ez még változhat, amint belehallgatok az előadásokba. Itt nem kötelező az előadásokra jelentkezni az online rendszerben. A legtöbb tárgy 6 kreditet (ECTS) ér, s nekem az Erasmusos támogatási szerződésem értelmében az előírt összes teljesítendő kreditek száma 30, és 21-et kell elfogadtatni a Corvinusszal. Öt tantárgyam lesz (ebből az egyik német nyelven), valamint egy 1 napos kurzus 2 kreditért, ahol szimulációs játékot játszunk (Country Manager). Ezen kívül veszek még fel egy vagy két német nyelvi kurzust attól függően, hova férek be, mert elég sokan jelentkeznek. Ezen a héten indulnak az első órák. Ha megszerzem az első tapasztalatokat az órákról, bővebben is írok róluk! Egyelőre legyen elég annyi, hogy izgalmasnak ígérkeznek a kurzusaim, állítólag jó előadókkal.

Előzetes órarend

Vasárnapi pihentető

Sziasztok!

Vasárnap lévén egy rövidebb, könnyedebb bejegyzést írok most.

Ha rákerestek a Mannheim University-re a youtube-on, akkor az egyik első találat ez lesz:

A professzor nem sokat foglalkozik a történésekkel, a hallgatók annál inkább.

Az én becenevem Zozó, a családom Zolinak szólít. Idekint Zoltannak szólítanak, ezt könnyebb kiejteni, a Zozo hülyén hangzik egy más nyelvű ember szájából. A Zoltán név egyébként a török szultán szóból származik, török jövevényszó, a név jelentése fejedelem, uralkodó. A Zoltán név Jókai Mór, a nagy mesemondó Kárpáthy Zoltán c. regényének megjelenése után vált népszerűvé.

Gáláns üdvözlés és esti salsa

Hallo!

Tegnap délután körbevezettek minket az egyetemi campuson (Campus Tour), sok hasznos infót tudtam meg, hogyan működnek itt a dolgok, mit és hol találhatunk meg. Érkezéskor mindenki felírta a keresztnevét egy papírra, ami magunkra ragasztottunk, így könnyebben ment az ismerkedés. Ezek a németek mindenre figyelnek, kiváló szervezők, ha még eddig nem derült volna ki: a túra elején osztogattak finom péksüteményt az éhes diákoknak, nagyon jól esett.

Gyülekező, majd csoportalakítás

Céljaim és egy felejthető este

Hallo!

A tegnapi nap viszonylag eseménytelenül telt, ezért főként az erasmusos célkitűzéseimről írok, hogy tudjam magam mihez tartani, illetve hogy ki tudjam alakítani a célok eléréséhez szükséges stratégiákat (mégis vezetés és szervezésen vagyok, most pedig business schoolba járok). A poszt végén beszámolok az unalmasra sikerült estéről (röviden).

Nem árt még az elején tisztázni

Szóval az elsődleges célom az Erasmusszal a német nyelv magasabb szinten történő elsajátítása. Ennek érdekében már eddig is tettem jelentős erőfeszítéseket, eleinte nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egyáltalán hozzá merjek szólni egy anyanyelvi beszélőhöz németül, de aztán a második, ötödik, n-edik megszólalásnál egyre csökken a feszültség. A komfortzónából való kilépés sosem egyszerű, de a jutalmazása bőséges lehet. Ez jó üzenet az olvasóim számára is: "merjetek kilépni a komfortzónátokból, akár minden nap".

A dékán, a menza, új emberek

Hallo!

Kipróbáltam az egyetemi menzát. A szokásos német szervezettség és tisztaság. 2,5 euróért egész jó ebédet lehet kapni. Az adag bőséges és finom is.

Menza, rengeteg emberrel

A tegnapi ebéd

Az ügyintézés vége és a szobatársam

Hallo!

Tegnap végeztem az egyetemi ügyintézés oroszlánrészével. Ez már kicsit hosszadalmasabb volt, és több bakit is elkövettek, de végül elértem a célt, és megkaptam a lent látható ecUM-kártyámat, amivel tudok fizetni a menzán, a fénymásolásért és egyéb szolgáltatásokért, illetve ez a diákigazolványom is. Ráadásul még bérletként is szolgál. (kékkel van rányomtatva a kártyára) Vannak terminálok az egyetemen, amikkel lehet használni a kártyát, s egy ilyen terminálon lehet megvenni a Semesterkartet (féléves bérlet) is, amivel Mannheim 50 km-es körzetében korlátlanul és ingyen lehet utazni. Így el lehet jutni Heidelbergbe, Wormsba, Speyerbe, Karlsruheba és még sok más szép helyre. Elég menő szerintem.

A mannheim-i diákom

Beiratkozás és ismerkedés

Hallo!

Kezd beindulni az élet az egyetemen, özönlenek a diákok a világ minden szegletéből. Egyelőre még sok értetlen fejet látni, akik keresik a helyüket a nagy kastélyban, de idővel azért megtalálja minden zsák a foltját. A német diákok nagyon menők, főleg az üzleti képzésen levők, ők bandában járnak. Az ázsiaiak mindig nyitott és érdeklődő fejet vágnak, de az embernek az az érzése egy rövid beszélgetés után, hogy semmit nem vágnak az egész világból, nemhogy az egyetem elrendezéséről.

Jön az élet

Mannheim szépségei és az egyetem

Hallo Leute!

Mannheim gyakorlatilag egyetemváros, mintegy 14 felsőoktatási intézménynek ad otthont, több tízezer diákkal. Baden-Württenberg tartomány második legnagyobb városa Stuttgart után. Jelentős kereskedelmi és ipari központ egyben. A sokszínűség innen is visszaköszön, mint ahogy korábban is. Erre később külön posztot szeretnék szánni, amint jobban érzem ezeket a különbségeket, illetve ezek okait.

Mannheim nevezetes a belvárosának különleges berendezéséről. A város szlogene: "Leben im Quadrat", szabad fordításban: "Élet a négyzeten". Ez abból ered, hogy a belváros egy patkó alakú részére egy négyzethálót illesztettek a 17. században. A német zsenialitás újabb megnyilvánulása (még egyszer mondom, 17. század).

Élet a négyzeten

Egy kis Mannheim és az új székhelyem

Hallo!

Ez a bejegyzés az első mannheim-i benyomásokról fog szólni. Elmentünk Stefivel a hozzá legközelebbi Lidl-be, ott vettünk 1-2 kaját (hagymaleves zacskóban, nagyon jó; wurst-ot, ez a német nemzeti étel, virslinek felel meg, van millió fajta, szeretném végigenni őket). Az tűnt fel, hogy míg az árak közel azonosak, több esetben alacsonyabbak is, mint otthon, a minőségük jobb. A ketchup, amit vettem kb. 120 Ft átszámítva, de mégis sokkal jobb ízű, mint a hazai Globus. A cukor kb. 180 Ft, a sör (Tuborg, Holsten) 160-ra jön ki.

Wurst-ok (részlet)

I am a passenger, I stay under glass...

Hallo! (ez a német köszönés)

A vonaton a Keletiben

Stefi és én a vonaton

Másnap 13.10-kor elindultam a Keletiből Stefivel. A cél: Mannheim Hauptbahnhof. Az aznapra kitűzött feladatok: végigülni a vonaton 10,5 órát, utána elmenni 50 kiló csomaggal az egyetem bejáratához, felvenni a szobáink kulcsait, hívni egy taxit (németül??!!!), lepakolni, lefeküdni.

A búcsúbuli képekben és néhány szó

Hallo!

Miután a Kalickában végeztünk éjfél körül, elmentünk a Blaha felé gyros-ozni. Majd néhányan elmentünk a Tompa utcai Pointer-be inni literes sört. Mint egész este, most is meleg volt, de ezen a helyen az emeleten még melegebb, szakadt rólunk a víz.

Itt is mozogtak az emberek és csatlakozott Kis Dani is. Utána átmentünk 2 taxival hatan a Romkertbe, mert ott voltak Zsófi barátnői és zene is. Állt sor a bejáratnál. Ezalatt a nálam levő maradék ásványvizet rálocsoltam Bencére, nem akartam bevinni a helyre. Ezt viszont a biztonsági őrök is nyomon követték, ezért nem engedtek be a helyre, mert nem vagyok elég kulturált.. Próbálkoztunk négyen még egy pólócserével, mondtuk a leöntött pólóra, hogy batikolt, de így sem tudtunk túljárni az eszükön. Azért utólag örülök, hogy nem vertek meg.

Búcsúbuli

Szerintem tök jól sikerült az este, köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttetek!

Nagyon jól éreztem magam!! Képek/sztorik jönnek hamarosan! Addig is itt van egy csoport, de most megyek pakolni, mert 1,5 óra múlva indul a vonatom..

puszi!